Fölöttébb pikáns és találó nevet talált magának ez a bergeni norvég társaság. A szarkómák a rák egyik fajtája, egész pontosan azok, melyek a támasztószövetekből indulnak ki. Ezt összevetve az undorító, apokaliptikus borítóval, azt kell mondjam, hogy a pedigré meglehetősen rendben van. Körülbelül tíz éve pattant ki a földből a csapat egy Ritual nevű zenekarból átformálódva. Az alapító tagok között volt a jelenlegi Trollfest dobos Eirik Renton. André Kvebek (Tjalve) azóta a Pantheon I-ba belépve váltott, így az egyetlen tag a régiek közül Erik Unsgaard torokköszörű.
Ez a harmadik lemezük öt év kihagyás után. A black bandák nem arról híresek, hogy nagyon tekernének a megjelenésekért, itt viszont nem erről van szó, mivel a köztes időben EP-k és egy split készült az Urgehallal.
Természetesen a hivatalos honlapjukat le sem szarják, és ezt a körülményt összevetve a Metal Archives adatlapjukkal, elég nehéz kideríteni a mostani pontos tagságot. Aztán az Arckönyv segítségemre volt. Ezt azért óhajtottam pontosan tudni (mármint a felállást), mert a tagok között szerepel Tom Kvålsvoll (Thrawn), aki a Dødheimsgard Supervillain Outcast lemezén is gitározott.


Sok a meglepő fordulat és a hangeffekt. A szintetizátor eleve kellemes meglepetés, mivel egy annyira szikár hangzású témával nyit a negyven perces produktum, ami mellé általában nem szokott ilyesmi párosulni. Egy kicsi folk villanás is belefért, bár nem jöttem rá, milyen hangszerrel ügyezték. Skótdudának tűnt, de aztán elektronikus lett a hang... Sivítások, gótikus szőnyegek és ...ooo-zás.
A tempó eléggé változatos, és a váltások is jól vannak kötve. Viszont a legpozitívabb tényező a sokszínűség oltárán az, hogy a harmóniaváltós - aláfestős részek (ahol a basszus és a ritmusgitár a főszereplő) jól vannak egyensúlyba állítva a zúzdákkal, a szinte alig észrevehetően thrashes megoldásokkal. Így a lelket sirató akkordváltások cselesen összejátszanak húst marcangoló brutálkodással. Ez a Solemn Disorder till Human Extinction című szerzeményben például már-már művészi szintre van emelve.
Az ezt követő Cosmic Intellectben szintén hátbatámadja a fület pár effekt, de olyan fifikásan, hogy oldalra kellett nézzek (fejhallgató).

Mindig melegen üdvözlöm azt a jelenséget, amikor a fémzenében az old school dolgok reformációján törekszik egy banda. Ez mondjuk visszás, mert a megreformált dolgok nyilván nem hagyományőrzők, viszont ha az alapelemeket nem bántjuk, csak feldíszítjük őket, akkor újítottunk is, de még nem kurvultunk, vagy hogy mondjam már... izé... lehet ezt érteni, azt hiszem...