Psychological Contamination (2013)
1989-ben alakult a Párizsban székelő No Return zenekar, azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal játsszák a thrash/death muzsikájukat. Nyolc nagylemezt, egy demót és egy EP-t tettek le ezidáig arra a bizonyos asztalra, és ha máshol talán nem is annyira, azért hazájukban biztosan odafigyelnek rájuk. Bizonyíték erre, hogy a Great Dane Records, gondolt egyet és újra elénk tálalta a banda talán két legmeghatározóbb lemezét, az 1990-es keltezésű Psychological Tormentet és a '92-es Contamination Risest. Tehát dupla CD-n az első két nagylemez, kiegészítve három 2011-es koncertfelvétellel (Fanatic Mind, Civil War, Visions of Decadence). Elvileg pofás digipak csomagolást kapott a cucc, amit megerősíteni nem tudok, mivel csak egy 80 grammos papírra nyomtatott borítót és a két korongot kaptunk a kiadótól, no meg egy másfél oldalas francia nyelvű biográfiát, amivel bevallom, nem sokat tudtam kezdeni.
Szóval, hogy ne vesszen örökre a feledés homályába a zenekar eme két remekműve, új csomagolást (a nagyszerű artwork Hicham Haddaji munkáját dícséri), az eredeti felvételek pedig bizonyos DJP által új masztert kaptak.
Nyilván nem fogom pontozni a több mint húsz éves felvételeket, helyette megpróbálom körülírni a zenét azoknak, akik nem ismerik a No Return munkásságát.



1990-1992 környékén járunk, amikor a thrash és a death metal virágkorát élte. A csapatnak tehát már jócskán volt mit tanulnia a nagyoktól, ami eléggé nyilvánvaló is, hiszen van hogy egy-egy Slayer vagy Sepultura riff kísérteties mása köszön vissza a dalaikból. Az Alain Clement gitáros, Didier le Baron dobos, Laurent Janaut basszusgitáros, Eric le Baron gitáros és Philippe Ordon énekes felállású első, Psychological Torment lemez Nightly Aggression című dala a legdurvább a másolásban - ha már itt tartunk -, szinte egy az egyben a Metallica Master of Puppetse, hallgassátok csak!
A többi dalban szerencsére nem ennyire nyilvánvaló ez a tény; talán 2-3 Slayer és Sepultura riff-utánzatra kaptam fel a fejem.

Két évvel később, ugyanez a felállás az első, leginkább thrash kategóriába illő zenéje után a death, illetve a grind irányába kezdett kacsintgatni. Még Ordon hangja is felismerhetetlen az előző lemez ismeretében; itt javarészt mélyebb hörgéseket hallat az ordítás/kiabálás után. Nyilván nem tudtak teljesen kibújni a bőrükből, tehát itt is vannak thrash témák jószerivel, de mégis a death metal dominál. Mindjárt a második szerzemény, a Memories című az, ami egyértelműen a Napalm Death-et juttatja eszembe. Még Philippe Ordin orgánuma is hasonlít valamelyest Barney-éra.
Egyébkét a teljes Contimination Rises album ezen a csapásirányon halad, egyetlen kivétel a klasszikus gitárokon és szintetizátoron előadott alig másfél perces Sorrow, ami kilóg a sorból.

Nem tudom, mennyi értelme volt ennek az újrakiadásnak, nem tudom, mit látott ebben a Great Dane, de nem is kezdek el most ezen filozofálni. Mindenesetre azoknak nagyszerű kiadvány lehet, akik ismerkednének a csapattal, vagy kimondottan ezekre a albumaikra vágynak.
No_Return_Psychological_Contamination_2013
Kiadó:
Stílus:
thrash/death
Dalok:
1.Mutants' March
2.Reign of the Damned
3.Vision of Decadance
4.Tragic Giving
5.Radical Disease
6.Degeneration of the Last Decade
7.Nightly Aggression
8.Electro Mania
9.Religion
10.Psychological Breakdown
11.Fanatic Mind (bónusz)
12.Damnation
13.Memories
14.Raving Lunatic
15.Uncontrolled Situation
16.Trash World
17.Sacred Bones
18.World Of Impurities
19.Civil War
20.Perversion
21.Sorrow
22.Mass Grave
23.Revolt of the Hanged
24.Civil War (bónusz)
25.Vision of Decadance (bónusz)
Írta:
zeba
2013. november 3., vasárnap, 16:11
Facebook:
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.019 seconds to render