The Scarred People (2012)

A Tiamat az általam legnagyobbra becsült bandák egyike.
Legyen szó akármelyik korszakukban alkotott lemezükről több-kevesebb idő ráfordításával előbb utóbb beérnek nálam. Igen, ez leginkább az ez előtti utolsó négy anyagra értendő, tehát az A Deeper Kind of Slumber utániakra. Abban általában megegyeznek a fémzenéket valamerről kedvelő egyének véleményei, hogy a svédek első négy lemeze közel hibátlan, a Deeper...-rel kezdődött a hanyatlás korszaka, majd azután sokan már el is temették Edlundékat. Én egészen a mostani lemezig gyakorlatilag a Deeper...-t tartottam a tetőpontnak, de ahogy a The Scarred People-et hallgatom lassan egy éve, egyre inkább úgy érzem, hogy most vannak ők a csúcsponton. Kihangsúlyoznám, hogy például a Skeleton Skeletronnal ellentétben a tavalyi lemez egyből bejött nálam, gyakorlatilag a 10 pont sosem volt kétséges, csak az, hogy olyan 10-e az a 10, mint a Deeper... esetében.

A Winter Dawn, a Radiant Star vagy a The Sun Also Rises viszont eleinte csak nagyon tetszett, aztán erős függőség után felhelyeztem őket az alapművek képzeletbeli polcára. Ezen lehet mosolyogni, hiszen nem jellemző az, hogy manapság a gótikus metal / dark rock műfajokban alapművek avatására kerülne sor, én ezt mégis megteszem. A kivénhedt vaskalapos tábor, meg szerintem itt hagyja abba a cikk olvasását, mivel méltatni fogom tovább ezt a lemezt. Amit ők nem hallanak meg, az nem biztos, hogy nem is létezik...

Véleményem szerint tehát ezen két műfajra érzékeny egyéneknek a The Scarred People kötelező mű (ahogy az első négy Tiamat lemez is, bár a death metal ott még beleszól a dolgokba).
A Tiamat rendszerint egy pokoli egyszerű zenei módszert alkalmaz az ámulatba ejtésre. Könnyen megjegyezhető prím dallamsorok úsznak az alóla ide-oda kilépkedő basszus felett monotonan. Ez a The Sun Also Rises-ben például nagyon jól megfigyelhető. Igazából a banda zenei stílusa Johan Edlundhoz köthető, vagyis nem tudom, hogy mennyire szólnak bele a komponálásba a többiek, de ha Anders Iwers basszer maga találja ki ezeket a váltásokat, akkor a basszust hihetetlen érzékkel (ugyanakkor minimál technikával) kezeli.
No és persze az ének. Rettentően egyszerű az is, ahogy azt előnyös egy ilyen mágikusan ódon és komoran kimért zenében csinálni.

A Love Terrorists refrénjében mondjuk azért eléggé változatosan szólal meg Edlund, éneke alatt a refrénben pedig Iwers lemegy a négyhúroson a lehető legmélyebb frekvenciákig.
Egyel később a Messinian Letternél a blues mostanra már öregecske úttörőinek a stílusa integet, esetleg egy kis Pink Floyd behatás (a számomra mondjuk annyira nem kedvelt korszakukból - de mint Tiamat - működik). Edlund hangja ebben a dalban nagyon gilmouros.

A diszkográfiájukban fellelhető legjobb nótának még mindig az Only in My Tears It Lasts-ot tartom, viszont elégedett vigyorral dőltem hátra majd egy évvel ezelőtt, mikor lepörgettem a The Scarred People-et, és megállapítottam, hogy a kvartet a másodvirágzását éli. Remélem, hogy ezt fogom még érezni jó sokáig. Ezen a lemezen debütál a csapatban Roger Öjersson, kiegészítve azt a hármast, amely már a Deeper... óta együtt van Edlund, Iwers és Lars Skjöld (Thomas Petersson 2008-ban lépett ki.) személyében.

Azon mondjuk már fenn sem akarok, hogy kismillió verzió készült az anyagból, a nagyobb kiadók gyalázat hülyesége, illetve pénzéhsége tehát itt is kibukik. Bónuszolt kiadás, fekete, meg krémszinű bakelit, napraforgómintás bakelit... Egy 1000 darabra limitált box setben a miénk lehet egy Tiamat medál is. Na bumm... behu-befo...

A borítót Edlund festette.



Tiamat_The_Scarred_People_2012
Kiadó:
Stílus:
gótikus metal / dark rock
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.The Scarred People (06:51)
2.Winter Dawn (04:22)
3.Kteis (04:34)
4.Radiant Star (03:53)
5.The Sun Also Rises (05:17)
6.Before Another Wilbury Dies (01:43)
7.Love Terrorists (05:53)
8.Messinian Letter (04:28)
9.Thunder & Lightning (04:41)
10.Tiznit 03:08 instrumental
11.The Red of the Morning Sun (04:29)
Írta:
Nagaarum
2013. szeptember 2., hétfő, 19:20
Facebook:
Ahab - The Giant (2012)
Kritika, Nagaarum @ 2012. augusztus 30., csütörtök, 09:41
Tiamat - A Deeper Kind Of Slumber (1997)
Kritika, Nagaarum @ 2011. augusztus 18., csütörtök, 13:21
Tiamat - Amanethes (2008)
Kritika, emp @ 2008. december 21., vasárnap, 20:33
Koncertek
Jinjer
december 22.,
Barba Negra
The Great Tour
január 22.,
Papp László Budapest Sportaréna
Equilibrium - Renegades Tour 2020
január 28.,
Dürer Kert
European Galactic Terrortour
február 7.,
Barba Negra
World Dominion Tour 2020
február 20.,
Barba Negra
Kvelertak
március 10.,
Dürer Kert
április 11.,
Backstage München
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.037 seconds to render