Mindent, s mindenkit megelőzve elöljáróban csak annyit szeretnék hozzáfűzni a Niklas Kvarforth vezette svéd Shining zenéjéhez, hogy sohasem arról volt híres a banda, hogy mindenkori dolgaikat egy jól bevált recept alapján készítsék el. – Valószínűleg eben a térben és időben nemes egyszerűséggel élve sem érezték volna jól magukat sem a zenészek, sem pedig a frontember. – Így hát most sincs ez másképp’ a Dark Essence Records gondozásában megjelenő kiadvánnyal kapcsolatban sem, hiszen az „önpusztítás nagymesterei”, a „Niklas művek” a fent nevezett kiadvánnyal tért vissza, hogy elegendő időt nyerjen nekünk majd a kilencedik pokoljárásig.

A 8 ½. album aprója az egyszerű „hogyan nyerjünk időt az új anyag elkészültéig” mellett a zenekar mozgatórugójának az agyában egy már régebben megfogant ötlet, miszerint a banda legutóbbi albumának, a Redefining Darkness-nek a készítése közben „elrontott” számozás rendbetétele, mielőtt az alkotó, s vele együtt a mű is végleg megsemmisül. Ezen a karmikus csorbán hivatott hát ez az opus javítani, hogy a művészek által megteremtett személyes univerzumban helyreálljon az egyensúly.

Mégis mit remélhetünk ettől a manifesztumtól? Csak egy „egyszerű” időutazást vagy csak egy újra felvett dalcsokrot? – Nos, mindezt akár egyszerre és mégsem. Hiszen a „Niklas művek” a saját szűrőjén keresztül képes volt arra, hogy ezeket a 2001 és 2002 között felvett dalokat hol feljavítva, hol pedig kiegészítve egy olyan köntösbe burkolja, amelytől a dalok továbbra is a vérbeli Shining esszenciától csepegnek, és mégis újszerűen hatnak. – Valószínűleg ennek okai között szerencsére nem kell mérhetetlen mélységig leásnunk magunkat, hiszen a más-más előadóval elővezetett dalok karakterisztikája más, és más. De azért, mint minden a zenekar saját gyermekeként megjelentett dalban az a mélyen gyökerező öngyilkos, világtól eltávolodott, depresszív, mély és fagyos esszencia mindvégig végig kíséri a hallgatót.

Azt, hogy a zenekar minden egyes száma mitől hat igazán, nem lehet igazából csak úgy egyszerűen megfogalmazni – lehet nem is kell - de aki vevő a banda lemezeire, és semmiféle fenntartása nincs a frontember személyével kapcsolatban – Kvarforth nem egyszerű eset, de leginkább klinikai – akkor annak egyszerűen ezek a dalok, mint ahogy az eddigi összes minőségi szórakozást nyújt. – Mondom mindezt azok ellenére, hogy a dalszövegek egyáltalán nem mentesek a normális élettel össze nem egyeztethető mondanivalókkal. (lásd. fentiek)
Azt azért még fontosnak tartom kiemelni, hogy az „önpusztítás mesterei” azért jócskán megleptek minket, hiszen nemes egyszerűséggel – a tőlük elvárható módon – csavartak egyet a koncepción és – egy dal kivételével – megannyi illusztris vendéggel vették fel „újra” az énektémákat. : Famine (Peste Noire), Csihar Attila (Mayhem, ex-Tormentor, stb.), Pehr Larsson (Alfahanne), Gaahl (Godseed, Warduna, ex-Gorgoroth), Maniac (Skitliv, ex-Mayhem). – Lehet csak nekem tűnt fel, de Niklas azért köröket ráver a vendégek által felmutatott vokálok teljesítményére.

Mit is mondhatnék még többet erről a hideg feketeségbe burkolózott éjféli jelenésről? Shining hívőknek és black metal fanatikusoknak ez egyszerűen kötelező anyag! A többiek viszont messze kerüljék el ezt az albumot, mert sajnos könnyen olyan dologba kóstolhatnak bele, amitől egyfajta nem kívánt inger érheti őket, s az is többnyire negatív.
Csak remélni tudom, hogy ez az elénk vetett „előétel” kitart majd addig, amíg megérkezik a főfogás - a várva várt kilencedik album – és ismerve Kvarforth „szokásait” az Élet még egyben tartja ezt a „feketén ragyogó” frontembert is.

9.5/10