Bár a Stygian Shadows Fodor Lászlójának volt egy olyan kijelentése, hogy a black metal, mint műfaj nem tűr meg semmiféle egyéb stíluskiegészítést (tehát post, atmoszférikus vagy akár progresszív), és ebben van valami, azért én a könnyebb behatárolhatóság kedvéért mégis odatennék egyet... Az ezelőtti Altar Of Plagues lemezről is írtam, és ha ilyen színvonalon szállítja az elkövetkező anyagokat az ír trió, azokról is muszáj leszek.
Ez a csapat harmadik lemeze, április 30-án jelent meg. Az előzőek hasonlítanak is erre meg nem is. A jellegzetes stílusjegyek megmaradtak, mégis sikerült változniuk egy kicsit. Az atmoszféra egy kicsit mintha elillant volna, de kaptunk helyette mást.

Ez most egy rendhagyó kritika lesz... meghívom hangpróbás hétpróbás kollégáimat mindkét pólusból...

Baathory:
"Valahogy félelmetesen jó, ahogy a dalokat felépítik, tökéletesen eltalálva hogy lesz a hatás maximális. Még gondolkodom, hogy illdomos-e ennyi tízest kiosztani egy körben, amennyi ezzel együtt már nálam lenne." (9,5)
Nos, Baa... Petának már volt olyan köre is, ahol négy 10-est szórt ki :-). Egyébként, amit Baa-nk hozzátett, az nagyon találó. Már egyből a kezdőtétel ennek a jegyében készült. Mármint a brutális készség a dalok felépítésében. Altar of Plaguest nem lehet úgy hallgatni, hogy most akkor tombolok egy jót. Ezeknek a daloknak be kell indulniuk, elmélyülést, figyelmet igényelnek, még ha a Teetheden nem is hosszú tételekben gondolkodtak.

Ottitis Media:
"Borzalmas hangzásba csomagolt zajkavalkád. Nagyítóval sem tudok ebben számomra értékelhetőt fellelni." (2)
No igen, a hangzás. Nevezhetjük ezt borzalmasnak is, főleg a gerjedéseket, és a zenében bennehagyott vonalhangokat figyelve. Szerintem viszont rettentően izgalmas, és egyedi. A hatása rám pedig rendkívül pozitív.

Pistike66:
"Ez is közelíti a tökéleteset, csak más a hatása." (10)
Pistike abban a körben a Massemord új lemezét ajánlotta, ezért a megfogalmazás. A kör előtt összebeszéltünk, hogy ki mit ajánl, és úgy döntöttünk, hogy nem kegyelmezünk a füleknek most sem.

Insomnium:
"Jó része az albumnak idegesítő zajhalmaz. A hangzás töménysége, ércessége sem volt megnyerő hosszú távon. Nagyon kevés élvezteő momentumot tudtam csak kinyerni erről a lemezről." (4)
A hangzás ismét. Ez mögé a hangzás mögé "be kell hallani". Kezdek rájönni, hogy az emberi fülek szerkezetileg nem egyformák, és hogy vannak olyan ítészek, akik egyszerűen nem hallják a hangot a zaj mögött. Ez esetben megértem az ellenérzésüket ilyen esetben.

Boymester:
"Nagyon illik rá a post jelző, mindenen csavartak még egyet, hogy egyedi legyen, és sikerült is nekik. Másképp kreatív, mint a Massemord, és a száraz, üres hangulatnak köszönhetően erősebbnek is érzem. Előző lemezüket még nem hallottam, de ideje pótolni." (9)
Ez lenne a post rock/metal lényege. Véleményem szerint mára a tényleg progresszív zenéket post zenéknek hívják. A progresszív szót meg minden sznob, technikai villongásból élő társulat magára veszi. Ővék, legyenek vele boldogak. Egyetértek abban, hogy ez a hangulat üres. Illetve a nihilt juttatja az ember eszébe. Úgy, hogy közben a zenei elemek szépek, a több hangzatos megoldások andalítóak, ölnek. Nagy recept itt azonban az is, hogy a bandában Dave Condon basszer is énekel (ő a mély hörgés), és James Kelly gitáros is (ő a hisztérikus).

Redrum:
"Érdekes post-black cucc, de azon kívül, hogy nem fogott meg, a hangzástól olykor a falat kapartam, bár gondolom, ezt így is tervezték." (5)
Ahogy figyelem, a negatív kritikusai a lemeznek eddig igazából csak a hangzást tudták bántani. Ki senki nem fejtette, hogy zeneileg mi a baj vele... :-)

Perszepeta:
"Sokkal jobb lett, mint az előző lemez (érdekes nézni a különbséget az adott Hp-s körben.) Jól összerakott, ötletes, több hallgatást igénylő mű." (9)
Én nem tudok dönteni a Mammal és ezen lemez között. És valóban, akinek ez nem első hallgatásra remekmű, annak én is ajánlom, hogy hallgassa meg többször. :-)

9000Sanyi:
"Nagaarum kolléga intett az anyagtól. Nos, túléltem. Sőt, a Twelve Was Ruin kifejezetten tetszett. Ennek ellenére nem hiszem, hogy többször előveszem, annyira azért nem zenélnek nekem. A pontszám egy kicsit szubjektív, mert a Burnt Year szenvedés volt" (7)
A kedvencem róla :-D Az eleje döngölő, olyan, mintha az ütemet ezer darab légkalapács ütné, majd mikor begyorsul, olyan, mint egy húsdaráló. És az a hisztérikus őrjöngés Kelly torkából...

Mike666:
"A nagyszerű Mammal után itt az újabb remekmű. Annyiszor még nem ment végig, hogy hibátlannak jelentsem ki, de több, mint nagyon jó." (9)
A Mammallal kapcsoltban nagyobb volt a pontszámok szórása, igaz, többen is voltunk akkor a pontozásra - decemben lévén.

Jpeter:
Nem tudom, hogy tényleg ennyivel gyengébb, mint a Mammal, vagy csak az ingerküszöböm módosult jelentősen, mert nincs most türelmem ehhez." (5,5) 
Sejtem mire gondol Jpeter. A Mammal tényleg befogadhatóbb, közérthetőbb, és legfőképpen sokkal kevésbé zaklatott volt.

Belial:
Ez egy jó zenekar jó albuma. Talán gyengébb, mint az előző, de az is lehet, hogy még nem hallgattam eleget. (9)
Igen, ismét az előző szempont jön elő.

Számomra ez a lemez hirdetőoszlopa annak a törekvésnek, hogy minden elvárástól függetlenül kell dolgozni, ha zenéről van szó. Bár a metal, a black metal zenei szabályai jelen vannak, mégis úgy öltöztetik fel a zenei vázat, hogy a végeredmény valami egészen különleges lesz. Aki szeretne post metallal ismerkedni, és nem csak azokra a bandákra kíváncsi, akik a Neurosist koppintják (semmi bajom velük!), annak ez egy erősen ajánlott alkotás. Ahogyan a többi Altar lemez is. A God Alone-hez készült egy meglehetősen furcsa klip: