Pierced From Within (1995)
A zenekar a ’90-es évek elején lefektette a technikás, abszurd brutális műfaj alapjait. Hiába tartja nagyon sok ember a Morbid Angelt, vagy a Cannibal Corpse-ot és a Deicide-ot a tengerentúli halálmetal etalonjainak, szerintem egy kicsikét elbújhatnak amellett amit a Suffocation tudott elérni az Effigy Of The Forgotten, valamint a Breeding Spawn párossal. Zenéjükkel egy egész generációt ihlettek arra, hogy felkapják hangszereiket az éppen aktuális keményzenei trendeket követve, az extrém metaltól egészen a deathcore-ig legyen szó. A New York-i csapat harmadik lemezén viszont valami olyat alkotott, amelyet még senki nem tudott megközelíteni, nemhogy lemásolni csak úgy (ezután valahogy úgy érzem, hogy az utána következő lemezeik nem lettek olyan tökéletesek)...
A Pierced From Within az igazi death metal esszencia. Az első, és a legfontosabb dolog, amivel ez a kilencszámos kiadvány kilóg az egész színtér 99%-a által agyonismételt kliséhalmaztól, az az a hihetetlenül beteges, skizofrén atmoszféra, amit nyújtani tud. Az ember úgy érzi magát, mintha egy sorozatgyilkosról szóló horror film szereplője lenne, ahol a szerzemények változó dinamikája adná az üldözéses jelenetek zaklatottságát. A hallgató a saját bőrén tapasztalja azt a feszültséget, emiatt érezheti úgy magát az aki meghallgatja ezt a lemezt, mintha részese lenne az egésznek. Ennek a hatáskeltésnek a hátterében pedig egy olyan zenei részleg áll, amelyről a mai fiatal egyszálbelű, fültágeszos, izompólóban feszíteni próbáló core-csemeték csak álmodozhatnak....

Ez a csapat viccen kívül nem bárdistákkal operál, hanem láncfűrészesekkel. Terrance Hobbs és Doug Cerrito olyan egyedülállóan súlyos és fémes gitárhangzásba csomagolva halmozzák a tonnaszámra tördelt, de eközben soha nem tapasztalt húzású gitártémáikat, hogy az még a mai, mindent hallott füleknek is üdítően hat. Frank Mullen bebizonyította, hogy miért tartozik ő is a legjobb death metal vokalisták közé.
Félelmetes, hogy milyen hangja volt már akkor is a színtér hörgészeihez képest, arról nem beszélve, hogy azon kevesek közé tartozik, akiknek lehet érteni a szövegeit hallgatás közben. Doug Bohn teljesítményére panaszt nem lehet tenni, pedig Mike Smith (a blatstbeatek egyik nagyapja) játékával bele se gondoltam volna mekkorát ütött volna ez a lemez.

A lemez hemzseg a fantasztikus megoldásoktól, emiatt az elkerülhetetlen brutalizálások közepette minden számban vannak olyan momentumok, amik nagyon is emlékezetesek és fogósak: legyen itt szó a Thrones Of Blood szólóját elővezető leállásról, a Depths Of Depravity bevezető basszuskiállásáról, netalántán a Torn Into Enthrallment akusztikus indításáról, és még sorolhatnám. Félelmetes, hogyan tudtak bánni a témákkal, valamint azok szerzeményekké való formálásával. Az alapvetően gyors tempójú dalok között olyan ravaszul időzített belassulások vannak elrejtve.

Még hosszú ideig lehetne sorolni ennek a klasszikusnak az erényeit, de szerintem nem érdemes tovább szaporítani a szót vele kapcsolatban. A Pierced From Within brutális, hangulatilag elborult és autentikus, komplex, technikailag kifogástalan, de emellett egyedi és emlékezetes. Műfajában alapmű, és ez egy olyan lemez, amire még a death metal rajongó öreg korában is emlékezni fog és nem csak a Cannibal Corpse - Tomb of the Mutilated-ére.



Suffocation_Pierced_From_Within_1995
Kiadó:
Stílus:
Death Metal
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Pierced from Within(4:26)
2.Thrones of Blood(5:14)
3.Depths of Depravity (5:33)
4.Suspended in Tribulation (6:31)
5.Torn into Enthrallment (5:25)
6.The Invoking (4:36)
7.Synthetically Revived (3:53)
8.Brood of Hatred (4:36)
9.Breeding the Spawn (5:09)
Írta:
Morbid Dave
2013. május 17., péntek, 09:17
Facebook:
Pistike66 2013. május 21., kedd, 00:59
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Válasz Morbid Dave üzenetére:

Akkor lehet, hogy egy kicsit túl csípősre sikeredett a kritikám |-D

Én nem gondolom annak. :-) Jó kritika, a többivel egyet is értek. Amit a core csemetékről mondasz, az különösen kedves a szívemnek. |-D
Morbid Dave 2013. május 20., hétfő, 23:09
Morbid Dave
Csatlakozott:
2011. március 11.
Hozzászólások: 168
Akkor lehet, hogy egy kicsit túl csípősre sikeredett a kritikám |-D
Pistike66 2013. május 18., szombat, 10:37
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Válasz Morbid Dave üzenetére:

A Suffocation mellet elbújni azt nem halálkomolyan gondoltam |-D
Mindenkinek más és más a véleménye.

Természetesen, én egyáltalán nem a rosszallásomat szándékoztam kifejezni, csak azt, hogy szerintem nem. |-D
Morbid Dave 2013. május 17., péntek, 12:53
Morbid Dave
Csatlakozott:
2011. március 11.
Hozzászólások: 168
A Suffocation mellet elbújni azt nem halálkomolyan gondoltam |-D
Mindenkinek más és más a véleménye.
Pistike66 2013. május 17., péntek, 10:53
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Hát azért egy Morbid Angelről vagy Cannibal Corpse-ról talán túlzás azt mondani, hogy elbújhat a Suffocation mellett. :-) Mindazonáltal valóban alapműveket csináltak.
goathornedgod666 2013. május 17., péntek, 10:52
goathornedgod666
Csatlakozott:
2009. február 17.
Hozzászólások: 4417
Gratula a jol megirt lemezkritikahoz. Annyi hozzafuzesem lenne hogy az altalad feltuntetett bandakep nem eggyezik meg idoben a lemez megjelenesevel, a masik meg szerintem eme kituno lemez utan is alapmuveket raktak le az asztalra amiket csak masolni,kovetni es halgatni lehet de tulszarnyalni nem. Bocsi a belepofazasert de szuksegesnek ereztem. \,,/
--
HAIL SATAN MOTHEFUCKERS!!! \,,/ http://www.last.fm/user/Goathornedgod66
BlackBarbar 2013. május 17., péntek, 09:25
BlackBarbar
Csatlakozott:
2010. július 6.
Hozzászólások: 349
Teljesen egyetertek (yes) ALAP!! \m/
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.064 seconds to render