A szláv death metal vonulat nem adja magát. Ez jutott eszembe, mikor a lemez vége felé jártam. Továbbra is betonkemény konkurenciát épít az amerikai mezőnynek (és talán mondhatom, hogy nekünk is - Farcry, Death Warrant, Atrox Trauma, stb...). Az északi ászokat direkt nem írtam, hiszen a göteborgi melodic mezőny egy másik zenei alapokon nyugvó dolog. Ez meg itt a technikai és az ős death metal ötvözete lehet talán. 
Tessék beszólni, ha nem! Szeretném egy kicsit edzeni a lökhárítómat.
A 2002-ben megalakult prágai ötösnek ez a harmadik lemeze, egy kiérlelt, kiforrott alkotás.

Ami elsőre feltűnt, az az, hogy a gitárokon jó sok középfrekvenciát hagytak, ami nagyon jó a hangok érthetősége szempontjából, na és azért, mert így a basszusgitárt is lehet hallani. Ez pedig jelen lemeznél különösen fontos, mert igencsak kikacsintgat néha a bárdisták által keltett reszelés alól témák szempontjából. A vérbeli tech-death zene egyértelműen megköveteli a basszusgitáron is a komoly munkát.


Viszont jól áthallgatva kiderül, hogy olyan zene is ez, ahol időnként a riffözön által vésett kráterek üledékes kőzetekkel vannak feltöltve, tehát van az egésznek alapzata, nem csupán a fémforgácsok röpködnek az ember pofájába. Így a technika mellett a dalok is megszületnek. Ez annak ellenére így van, hogy rövidebb tételekkel operálnak a csehek. Sőt! A hatos dalban, a Words For Empty Sale-ben még egy enyhe melodic death hatás is tetten érhető. Mellette meg talán itt hallható a legharapósabb zakatolás is. Az egyik legjobb tétele az anyagnak. A basszer is kitesz itt magáért. Szintúgy a következő ópusznál, ahol még slappek is elhangzanak, egyfajta funkys pattogást adva a dallamos szőnyeg alá. Parádés.
Ez a fajta hangszeres sokszínűség jól jön, mert a torokmunka az egy kicsit egyhangú, és ha ilyent hallok, mindig rákeresek a felállásra. Igen. Dan csak a hörgésért felel, tehát nem énekes-gitárosról van szó.
Az Apathy-ben előjönnek némi blackes felhangok a gitár részéről (lebegtetett fals, kitartott, összemosott pengetések). A Killing Innolence-ben meg HC.
És ahogy haladunk tovább, egyre inkább azt érzem, hogy a kísérletezősebb témákat bölcsen a befejezés felé halmozták. Persze nincsenek itt nagy eltérések a bevált módszerektől, mégis érezni valamennyi hajlamot a "csináljuk máshogyan" receptekre is.
A dob hangzását sikerült szétsterilizálni, de ezen már annyira nem is lepődöm meg. Mikor minden szól, akkor a pergőből csak annyit hallani, hogy pakk - pakk a lábdobból meg csett - csett... Ezt a jelenséget azért nem értettem soha, mert igazából a lábdob a mélyebb hangszer. Néha ez megfordul... A dinamikája is nulla a dobnak, ami megint csak (modern) death metal jelenség.

Ezt a kisebb fikát leszámítva azonban igazán nincs okom bántani a prágai csapatot, rendesen kitettek magukért. A lemez kíméletlen, és harapós, de legalább annyira megtervezett is, van tartalom a durvaság mögött. Északi szláv szomszédaink sosem voltak gyengék death metalban, most is csak egy újabb, jól megszilárdult téglát illeszthetünk be a falba.
A borító is oda van passzintva illdomosan. A pasztell színekkel megrajzolt ábrák jó el lettek találva, lapozgatható. Bár emiatt elsőre azt hittem, hogy valami Korn kópia bandáról lesz szó, DE NEM AZ! Nem kell ijedezzenek a death metal fanatikusok.
40 percben 15 dal. Ez jelezze előre a lendületet.

Words For Empty Sale: