Carcharodon
Roachstomper (2013)
 

    Az olasz Carcharodon közel tíz éve, 2003-ban állt csatasorba a fémzenék seregében, de eddig mindössze egyetlen albummal és pár demóval jelentkeztek. Első lemezük még 2008-ban látott napvilágot Macho Metal címmel, ami amolyan sajátos stílusmegnevezésként is szolgált számukra. Ugyan elsőre elriasztó hatású volt számomra ez a megnevezés, de valahol mégiscsak megbújik benne némi igazság. A négy tagú banda ugyanis harcedzett, whiskey szagú úriemberekből tevődik össze, akik nyaktörő sludge, doom riffekkel szakítják le a férfinép arcát, mindezt némi humorral és death metallal fűszerezve. Erőteljes hangulat uralkodik a kettes lemezen is, megidézve a sokak által nagyra tartott, szerintem is alapműnek tekinthető Down lemezeket. Az album 11 sűrű, iszapos dalt tartalmaz, amit elég változatosan tálalnak ahhoz, hogy 50 percben se legyen túl tömény. A stílustól eltérő kikacsintások nem mindig bizonyulnak jó ötletnek, néha kifejezetten megtörik a hangulatot, de máshol telitalálatnak bizonyulnak, gondolok itt például a gyakran előforduló kórusokra, akusztikus pengetésekre és a dallamos, folkos megoldásokra. De hard rockos, mocskos ősrockból, death aprításból sem szenvedünk hiányt a játékidő alatt. Nehéz elképzelni, de az elemek vegyítése, egymásba csepegtetése a dalok legtöbbjében hibátlanul zajlik. Ha tökéletes képet akarnék alkotni róluk, azt mondanám, képzeljünk el egy Crowbar, Corrosion of Conformity műsort, amit egy házibuli kedvéért improvizálnak össze. Eredetiségből nem csillagos ötös a banda, de ha az eddig felsorolt példaképek valamelyikét rendszeresen pörgetted az elmúlt években, akkor a Carcharodon sem fog csalódást okozni, sőt igen jó pillanatokat képes szerezni a rajongóknak.

   A nyitó Stoneface Legacy kórusa, ősvilági, súlyos doom kezdése már megalapozza a hangulatot, de közel sem készít fel a folytatásra, ami néhol percenként új képet fest a zenekarról. A lassulásból egy gyors stoner nóta kerekedik, remek refrénnel fűszerezve, majd dallamos hangulatzenébe vált, amit sablonos, de erőteljes groove követ, a remek gitárszólókról pedig már ne is beszéljünk. 8 perc feletti az indulás, de egyszerűen észrevehetetlen ez az idő, olyan gyorsan elrepül. A Pig Squeal Nation riffjét, vagy az egész dalt nyugodt szívvel lophatná a Down, egyedül az ének nem egy Anselmo szintű, de ezt is orvosolják a kórusok, változatos üvöltések. A dal az erős southern nyitás után átkúszik punkosabb vizekre, amiből valami nagyon minimál death/doom kerekedik… ezt hallani kell. A 3. tétel címe Adolf Yeti. Azt hiszem, ez önmagáért beszél, de kevesen gondolnák, hogy ez a dal áll legközelebb a death metalhoz a lemezen. Egy remek darálás, néhol egy kis középtempóval megtördelve. A Beaumont c. dal rögtön vissza is vesz a tempóból, egy rendkívül hangulatos kezdés után ismét Anselmo zenekarának nyomdokain haladnak, nem kevés feelinggel átitatva. A föld alá hangolt gitárok ebben a dalban a legegyszerűbbek, de a dal végén a riffeket követő szájharmonikával megint nagyot dobnak. A lazítás után a Jumbo Squid dolgozza meg a nyak körüli izmainkat zsíros riffjeivel és hangulatával. Próbálom írás közben kerülni a szóismétlést, de a HANGULAT szó egyszerűen elkerülhetetlen minden dalnál. Ez igaz a Marilyn Monrhoidra is, ami egy vicc. Képzeljünk magunk elé egy útszéli csehót a napsütötte Alabama államban, elötte egy rakás ZZ Top rajongót, akik a bendzsójukon death metalt pengetnek, a dal végére pedig a levegő után kapkodva a szívverésük lassúságáig visszavesznek a tempóból. A rövid, Chupacobra c. dal akár az előző lezárása is lehetne, elődjével egyetemben nehezebb komolyan venni, de panaszkodni nincs okunk erre a dalra sem. A lemez 8. dala klipes nóta lett, könnyedebb is valamivel az album eleji mélységeknél, kevésbé nyerte el a tetszésemet a Burial in Whiskey Waves, mert az arányok itt borulnak először, nehezebben egyeztethetőek a különböző váltások. A dal utolsó két perce viszont mindent visz. Rég kaptunk kemény darálást, ezt pótolja az Alaska Pipeline, ami egy valódi death’n’roll, amolyan Carcharodon módra. A Voodoo Autopsy sem nagyon vesz vissza, de itt a kreatív énjüket pihentették kicsit a srácok és csak simán az arcunkba köpnek néha a falbontó riffekkel. Zárásként megint egy hosszabb dalt kapunk, ez a The Sky Has No Limits, ezzel némileg keretbe zárva a lemez egészét. Töményen árad a hangszóróból a mocsárbűz és marihuána illatának bódító keveréke, a lassú kezdés után egy olyan „mindent tegyünk bele” dallá változik, de gyengének még ezt sem nevezném.
   Kellemes meglepetésként ért tehát ez a lemez, amit biztosan előveszek többször is és a debütálást is bevizsgálom hamarosan. Kellően kreatív, meglepő és erős az egész produkció. Előfordulhat, hogy egyeseknek tömény lesz és egészben nyomasztó is akár, de a dalok végig egy színvonalon mozogva hozzák a „macsó metalt”. Egy kicsivel rövidebben tálalva, az üvöltözéseket árnyalva, még alaposabban átgondolva nem semmi zenét hozhatnak még össze a jövőben.


Carcharodon_Roachstomper_2013
Kiadó:
Stílus:
Death 'n' Roll, Stoner Metal
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Stoneface Legacy
2.Pig Squeal Nation
3.Adolf Yeti
4.Beaumont, TX
5.Jumbo Squid
6.Marylin Monrohoid
7.Chupacobra
8.Burial in Whiskey Waves
9.Alaska Pipeline
10.Voodoo Autopsy
11.The Sky has no Limits
Írta:
boymester
2013. március 29., péntek, 22:39
Facebook:
Friendship - Undercurrent (2019)
Kritika, Eroen @ 2019. július 17., szerda, 11:21
This Gift Is a Curse - A Throne of Ash (2019)
Kritika, Eroen @ 2019. július 3., szerda, 18:39
Saint Vitus - Saint Vitus (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 20., hétfő, 18:58
ThunderWhip - Forever's End (2018)
Kritika, boymester @ 2019. március 11., hétfő, 15:07
Windhand - Eternal Return (2018)
Kritika, boymester @ 2019. február 27., szerda, 19:46
Six Month Of Sun - Below The Eternal Sky (2018)
Kritika, boymester @ 2018. december 16., vasárnap, 11:24
Koncertek
Equilibrium - Renegades Tour 2020
január 28.,
Dürer Kert
European Galactic Terrortour
február 7.,
Barba Negra
World Dominion Tour 2020
február 20.,
Barba Negra
Kvelertak
március 10.,
Dürer Kert
április 11.,
Backstage München
május 16.,
Arena
június 11.,
Pannonia Fields
továbbá
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.064 seconds to render