Carcharodon
Roachstomper (2013)
 

    Az olasz Carcharodon közel tíz éve, 2003-ban állt csatasorba a fémzenék seregében, de eddig mindössze egyetlen albummal és pár demóval jelentkeztek. Első lemezük még 2008-ban látott napvilágot Macho Metal címmel, ami amolyan sajátos stílusmegnevezésként is szolgált számukra. Ugyan elsőre elriasztó hatású volt számomra ez a megnevezés, de valahol mégiscsak megbújik benne némi igazság. A négy tagú banda ugyanis harcedzett, whiskey szagú úriemberekből tevődik össze, akik nyaktörő sludge, doom riffekkel szakítják le a férfinép arcát, mindezt némi humorral és death metallal fűszerezve. Erőteljes hangulat uralkodik a kettes lemezen is, megidézve a sokak által nagyra tartott, szerintem is alapműnek tekinthető Down lemezeket. Az album 11 sűrű, iszapos dalt tartalmaz, amit elég változatosan tálalnak ahhoz, hogy 50 percben se legyen túl tömény. A stílustól eltérő kikacsintások nem mindig bizonyulnak jó ötletnek, néha kifejezetten megtörik a hangulatot, de máshol telitalálatnak bizonyulnak, gondolok itt például a gyakran előforduló kórusokra, akusztikus pengetésekre és a dallamos, folkos megoldásokra. De hard rockos, mocskos ősrockból, death aprításból sem szenvedünk hiányt a játékidő alatt. Nehéz elképzelni, de az elemek vegyítése, egymásba csepegtetése a dalok legtöbbjében hibátlanul zajlik. Ha tökéletes képet akarnék alkotni róluk, azt mondanám, képzeljünk el egy Crowbar, Corrosion of Conformity műsort, amit egy házibuli kedvéért improvizálnak össze. Eredetiségből nem csillagos ötös a banda, de ha az eddig felsorolt példaképek valamelyikét rendszeresen pörgetted az elmúlt években, akkor a Carcharodon sem fog csalódást okozni, sőt igen jó pillanatokat képes szerezni a rajongóknak.

   A nyitó Stoneface Legacy kórusa, ősvilági, súlyos doom kezdése már megalapozza a hangulatot, de közel sem készít fel a folytatásra, ami néhol percenként új képet fest a zenekarról. A lassulásból egy gyors stoner nóta kerekedik, remek refrénnel fűszerezve, majd dallamos hangulatzenébe vált, amit sablonos, de erőteljes groove követ, a remek gitárszólókról pedig már ne is beszéljünk. 8 perc feletti az indulás, de egyszerűen észrevehetetlen ez az idő, olyan gyorsan elrepül. A Pig Squeal Nation riffjét, vagy az egész dalt nyugodt szívvel lophatná a Down, egyedül az ének nem egy Anselmo szintű, de ezt is orvosolják a kórusok, változatos üvöltések. A dal az erős southern nyitás után átkúszik punkosabb vizekre, amiből valami nagyon minimál death/doom kerekedik… ezt hallani kell. A 3. tétel címe Adolf Yeti. Azt hiszem, ez önmagáért beszél, de kevesen gondolnák, hogy ez a dal áll legközelebb a death metalhoz a lemezen. Egy remek darálás, néhol egy kis középtempóval megtördelve. A Beaumont c. dal rögtön vissza is vesz a tempóból, egy rendkívül hangulatos kezdés után ismét Anselmo zenekarának nyomdokain haladnak, nem kevés feelinggel átitatva. A föld alá hangolt gitárok ebben a dalban a legegyszerűbbek, de a dal végén a riffeket követő szájharmonikával megint nagyot dobnak. A lazítás után a Jumbo Squid dolgozza meg a nyak körüli izmainkat zsíros riffjeivel és hangulatával. Próbálom írás közben kerülni a szóismétlést, de a HANGULAT szó egyszerűen elkerülhetetlen minden dalnál. Ez igaz a Marilyn Monrhoidra is, ami egy vicc. Képzeljünk magunk elé egy útszéli csehót a napsütötte Alabama államban, elötte egy rakás ZZ Top rajongót, akik a bendzsójukon death metalt pengetnek, a dal végére pedig a levegő után kapkodva a szívverésük lassúságáig visszavesznek a tempóból. A rövid, Chupacobra c. dal akár az előző lezárása is lehetne, elődjével egyetemben nehezebb komolyan venni, de panaszkodni nincs okunk erre a dalra sem. A lemez 8. dala klipes nóta lett, könnyedebb is valamivel az album eleji mélységeknél, kevésbé nyerte el a tetszésemet a Burial in Whiskey Waves, mert az arányok itt borulnak először, nehezebben egyeztethetőek a különböző váltások. A dal utolsó két perce viszont mindent visz. Rég kaptunk kemény darálást, ezt pótolja az Alaska Pipeline, ami egy valódi death’n’roll, amolyan Carcharodon módra. A Voodoo Autopsy sem nagyon vesz vissza, de itt a kreatív énjüket pihentették kicsit a srácok és csak simán az arcunkba köpnek néha a falbontó riffekkel. Zárásként megint egy hosszabb dalt kapunk, ez a The Sky Has No Limits, ezzel némileg keretbe zárva a lemez egészét. Töményen árad a hangszóróból a mocsárbűz és marihuána illatának bódító keveréke, a lassú kezdés után egy olyan „mindent tegyünk bele” dallá változik, de gyengének még ezt sem nevezném.
   Kellemes meglepetésként ért tehát ez a lemez, amit biztosan előveszek többször is és a debütálást is bevizsgálom hamarosan. Kellően kreatív, meglepő és erős az egész produkció. Előfordulhat, hogy egyeseknek tömény lesz és egészben nyomasztó is akár, de a dalok végig egy színvonalon mozogva hozzák a „macsó metalt”. Egy kicsivel rövidebben tálalva, az üvöltözéseket árnyalva, még alaposabban átgondolva nem semmi zenét hozhatnak még össze a jövőben.


Carcharodon_Roachstomper_2013
Kiadó:
Stílus:
Death 'n' Roll, Stoner Metal
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Stoneface Legacy
2.Pig Squeal Nation
3.Adolf Yeti
4.Beaumont, TX
5.Jumbo Squid
6.Marylin Monrohoid
7.Chupacobra
8.Burial in Whiskey Waves
9.Alaska Pipeline
10.Voodoo Autopsy
11.The Sky has no Limits
Írta:
boymester
2013. március 29., péntek, 22:39
Facebook:
Friendship - Undercurrent (2019)
Kritika, Eroen @ 2019. július 17., szerda, 11:21
This Gift Is a Curse - A Throne of Ash (2019)
Kritika, Eroen @ 2019. július 3., szerda, 18:39
Saint Vitus - Saint Vitus (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 20., hétfő, 18:58
ThunderWhip - Forever's End (2018)
Kritika, boymester @ 2019. március 11., hétfő, 15:07
Windhand - Eternal Return (2018)
Kritika, boymester @ 2019. február 27., szerda, 19:46
Six Month Of Sun - Below The Eternal Sky (2018)
Kritika, boymester @ 2018. december 16., vasárnap, 11:24
Koncertek
Nothing But Wild Tour 2019
november 14.,
Dürer Kert
Purci Dance Party Vol. III.
november 15.,
Dürer Kert
Scorpions - Crazy World Tour
november 18.,
Papp László Budapest Sportaréna
A Tour For The Demented 2019
november 21., 19:00,
Barba Negra
Moonspell, Rotting Christ
november 22., 19:00,
A38 Hajó
The Masters of Destiny Tour 2019
november 24.,
Barba Negra
The Raven Still Flies Over Europe
november 25.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.056 seconds to render