A Steel Orange egy viszonylag új csapat, melyet 2010-ben hozott össze ebben a formában Karacs Miklós énekes-dalszerző. Tavalyi Álmodozó c. bemutatkozó albumuk után, – melyen Ozzy Dreamer-ét is átdolgozták - most itt a második, Tűzben égő nemzedék címmel.
Hogy mit kell tudni az öttagú bandáról? Nekem csak a dobos Ragadics Csaba neve mondott valamit, a Machine Mouse-ból volt ismerős. A többiek sem tizenévesek, különösebb említésre méltó előélet nélkül. Igaz, Favari Henrik bőgős Írországban is zenélt a Furnell és a Nanook nevű csapatokban (amik neve nem mond semmit, de ezzel talán nem vagyok egyedül).
A banda tavalyi Álmodozók albumával körbejárta az országot a Bikini előzenekaraként, s így biztosan gyűjtöttek rajongókat is. Mert valamilyen szinten hasonló vonalon mozognak, de sok helyen beugrott az Első Emelet (jó, tudom, ne káromkodjak itt!) neve is. Aztán a Hooligans se áll nagyon távol a csapat világától.
Kicsit felemás érzéseim vannak a tizenegy dalos, háromnegyed órás dalcsokorral kapcsolatban. Ennek oka egyszerű. Ez a fajta dallamos soft rock, de nevezhetem pop-rocknak is, nem igazán az én világom. Azt el kell ismernem, hogy kerek nóták születtek, jól meg is vannak hangszerelve, sőt a refrénekbe sem nagyon tudok belekötni, de az egészet kissé sablonosnak érzem. De még jobb kifejezés talán a rádióbarát.
A háttéranyagot keresgélve aztán rájöttem, hogy ez a cél. Tehát akkor ez pozitívum. Azt is el kell ismerni, hogy sem a hangszeresek teljesítményébe, sem Karacs Miklós énekébe nem tudok belekötni. Nem is akarok.
Ami nekem necces, azok a dalszövegek. Ezekre talán a tipikus a legjobb jelző. Amivel gond megint csak nincs, mert van mondanivalójuk is – ami a mai korban nem hátrány –, csak nekem a megfogalmazással van gondom. Hogy is mondjam, itt-ott túl szájbarágós, máshol meg kicsit közhelyesnek érzem. Már az olyan dalcímek is, mint a címadó, az Eladó az igazság, a Bűnös menyország is sokat sejtetnek.
Talán érdemes lett volna még dolgozni a borítón is, mert ez így – számomra legalábbis – túl direkt.
Összegezve, a lemezt háttérzeneként (szinte) bármikor szívesen meghallgatom, a célközönség viszont nem én vagyok. Ennek ellenére, ha ettől eltekintek és objektíven pontozok simán megér egy hetest.