Klone
The Dreamer's Hideaway (2012)

A Klone egy 1995 óta aktív francia banda, és 2010-es, sorrendben harmadik stúdióalbumuk ismerős lehet a ’forgács látogatói számára is. Leginkább a Hangpróbát figyelemmel követők emlékezhetnek rájuk, hisz a Black Days szerepelt a 156-os körben, ahol a középmezőnyben végzett, hat és feles átlaggal. Én egy jóindulatú nyolcassal honoráltam az akkori teljesítményüket, mert az erős, Tool-ízű dallamok, megoldások mögül kezdett felsejleni egy sajátos, egyedi Klone arculat. Úgyhogy kíváncsian vártam, hogy a következő lemez hány lépést fog tenni az egyéniség felé vezető úton.
 

Nos, a másfél hónapja megjelent, The Dreamer’s Hideaway ismeretében azt kell mondjam, hogy lassan, de biztosan halad a hat fős társaság! Egyébként stílusilag a Metal Archives a groove metal halmazba sorolja a Klone-t, ami helytálló is, elég csak megfülelni a nyitó, és egyben a lemez egyik legerősebb tételének számító Rocket Smoke-ot! A bőgő és a gitárok jó vastagon szólnak, mélyen dörmögnek, de van egy már-már hipnotikus lüktetése a dalnak. A Tool hatása nem veszett a múlt ködébe, de a Katatonia neve is be-beugrik, sőt ebben a nótában Meshuggah-szintű brutáls riffelés is hallható. Yann Ligner orgánuma és dallamvilága a Keenan-féle iskolára utal, de nem egy Maynard-klón a srác, mert ugyanúgy érzi a grunge/post-grunge bandák dalnokai által képviselt irányt is. Az érzelmes, bús hangszíne/dallamai a Staind énekesét, Aaron Lewis-t juttatják eszembe.

Matthieu Metzger bizgentyűi (samplerei, billentyűi), sőt szaxofonjátéka is nagyobb teret kap, mint a Black Days-en. A címadó szerzeményben példának okáért megereszt egy kellemes szaxiszólót. De több dalban is (a háttérben ugyan) belefúj a hangszerbe 1-1 dallammenet erejéig. Tehát rétegzett a Klone muzsikája, vannak momentumok, amiket csak fejhallgatón történő tesztelés során vettem észre, szóval figyeltek a srácok az apró finomságokra, rezdülésekre.
A mind zenei, mind vokális téren talán legkeményebbnek számító Rising-ot egy ambient, átvezetőként is felfogható tétel követi, ami bizonyos szempontból számomra választóvonalat is jelent egyben. Hiszen az ezt követő 4 dal egy nüánsznyival, de kevésbé tetszetős. Nagy gond nincs velük, mégis úgy érzem, hogy az utolsó harmadra kissé megfárad a lemez. Vagy a hallgató/befogadó? Elképzelhető. Mert a fent említett rétegzettség miatt elég sűrű tud lenni ez az 54 perc, annak ellenére is, hogy minden nótába iktattak lazább, elszállósabb részeket.
Tehát jó lett az új Klone, viszont még nem kiemelkedő.
Jahhh, el ne felejtsem, hogy Doug Pinnick (King’s X) vendégéneklése az A Finger Snaps-ben nagyon jól esett! Még ha nem is egy Lines in the Sand-szerű dalóriásban működött ezúttal közre, mindig örömmel hallom ezt a kultikus zenész/énekest!

Ezért a kooperációért, és a több, mint korrekt lemezért is jár a piros pont a Klone-nak!





Klone_The_Dreamers_Hideaway_2012
Kiadó:
Stílus:
Progos groove metal
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Rocket Smoke (05:42)
2.The Dreamer's Hideaway (04:59)
3.Into the Void (05:25)
4.Siren's Song (05:26)
5.Corridors (04:42)
6.Rising (05:52)
7.Stratum (01:58)
8.Walking on Clouds (07:10)
9.The Worst Is Over (03:56)
10.A Finger Snaps (03:59)
11.At the End of the Bridge (05:02)
Írta:
oldboy
2012. november 23., péntek, 12:24
Facebook:
oldboy 2012. december 2., vasárnap, 12:10
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1898
Válasz Otitis Media üzenetére:

Szerintem nem lett olyan erős, mint elődje. Néhány jól sikerült szerzemény mellett több a lapos pillanat. A két lemez közben megjelent EP fényében pláne azt tudom mondani, hogy, ha csak egy hajszállal is, de inkább a csalódás kategória. ( 10/8 )

Köszönet a kritikáért


Szívesen! ;-)
Igen, a The Eye of Needle EP tükrében én is egy izgalmasabb lemezre számítottam, de talán a Klone nálam egy ilyen "örök 8 pontos" banda marad... :-p
Otitis Media 2012. december 2., vasárnap, 10:42
Otitis Media
Csatlakozott:
2009. március 10.
Hozzászólások: 153
Szerintem nem lett olyan erős, mint elődje. Néhány jól sikerült szerzemény mellett több a lapos pillanat. A két lemez közben megjelent EP fényében pláne azt tudom mondani, hogy, ha csak egy hajszállal is, de inkább a csalódás kategória. ( 10/8 )

Köszönet a kritikáért
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.048 seconds to render