Narrow House
A Key To Panngrieb (2012)
Újabb ukrán zenekar, ismét cirill betűkkel és megint a Solitude kiadásában... A műfaj pedig sötét atmoszférikus funeral doom, a banda saját megnevezése szerint apokaliptikus doom. Szerintem ez a jelző kevésbé illik a zenéjükre, ez alatt a jelzés alatt inkább gondolnék valami csapongó, változatos zenére, de tény, hogy ha eljön a világvége ez a lemez tökéletes zenei aláfestést nyújtana számára. A Narrow House 2009 óta aktív, de ez az első kiadványuk, kezdésnek elég ígéretes, de semmivel sem lóg ki a hasonló próbálkozások közül. Először a zenekar nevét sem tudtam igazán hova tenni, de kis utánajárással kiderítettem, hogy a „keskeny ház” konkrétan egy szleng kifejezés a koporsóban eltöltött vidám percekre. Így már elfogadható név egy ilyen közegben forgó (nyugvó) bandának.
 
Zenéjük hosszú, vontatott tételekből áll, de mint minden jó doom lemezen, a homályból itt is rengeteg apró szépség képes felbukkanni a vicsorgó depresszív énekkel karöltve. Az egész nagyon jól szól, de ugyebár a Solitude ritkán okoz e téren csalódást. Ami itt folyik, vagy inkább vánszorog, az a napsütés és a boldogság tökéletes ellenpólusa, inkább a kín és lassú elmúlás megzenésített formája. A többi vonagló funeral doom zenekartól a cselló és szintetizátor ötletes használatával szeretnék magukat megkülönböztetni, de egyenlőre ez a kísérlet nem bizonyul túl sikeresnek a keverés miatt. Az említett két hangszer ritkán kap megfelelő hangsúlyt, így a jó ötletek gyakran vesznek a háttérbe. Erősen kellett tehát fülelnem a hallgatás közben, hogy elkapjam a sokszor tényleg hangulatos dallamokat. Remekül szólnak a dobok, minden kis finomságot megkapunk, a basszus mély és morajló, ahogy annak lennie kell, a gitárhangzás viszont elég monotonra sikerült. Egy funeral doom lemezt amúgy sem lehet másképp hallgatni, csak kizárva minden mást a világból, különben jön a szokásos vád: a lemezt áthatja a végtelen unalom. A szürreális borító is azonnal felkeltette az érdeklődésemet, rögtön a nevükhöz illő kép ugrott be róla: egy élve eltemetett ember kukucskál ki egy koporsóból. Hát nem felemelő?
A lemez rögtön a kedvenc tételemmel kezdődik, ami a megnyerő „Последнее Пристанище” /The Last Refuge/ címet viseli és a maga 14 percével igazi funeral szörnyeteg. Halk felvezető morajlással, természeti hangokkal indul, de a távoli horizonton megjelennek a viharfelhők és elindul a vízözön, ami remek dallamokkal kezdi el maga alá temetni a nagyérdeműt. A dalt a hörgés, magasabb hangú károgás mellett kiegészíti visszafogott zongora, cselló és halk mormolás is, a fő riff pedig lassú, bánatos bólogatásra készteti a nagyérdeműt. A dalhoz készítettek egy hangulatában tökéletesen passzoló videót is.



A lemez legrövidebb dala követi a remek nyitást, a „Псевдорятунок” /Psevdoryatunok/, a dalra nem lehet panaszunk, de kevésbé egyedi elődjénél. Egy jól megírt funeral tétel, gyorsabb, lassabb részekkel, a pozitív hangok teljes kerülésével. A csellónak sikerül egy kis varázst csempésznie a dalba, de attól még nem lesz izgalmasabb ez a közel 7 perc. A folytatás a 13 perces „Стеклянный Бог” /Glass God/ képében érkezik, az album leglassabb, legsötétebb tétele, igazi funeral csemege. Hol gyorsabb, hol lassabb a tempó, de végig monoton lüktetés táplálja. Nehéz pontot adni rá, mert sok hallgatást követelt /az egész lemezzel egyetemben/. Néha teljesen kikapcsolt, hatást gyakorolt rám, máskor minden hangját untam. Egyszerűen hangulatzene, ami a 10-es és 5 pontos skála között mozog attól függően, milyen pillanatban kap el. A záró tétel egy feldolgozás dal, az Esoteric Beneath A Face c. dalából készült, persze tökéletesen lefordítva és a csellóval megtűzdelve. Ha kicsit bátrabban használnák ezt a hangszert, akkor látnám értelmét ennek a feldolgozásnak, egyébként pedig leginkább másolás szaga van a dolognak. A dalban kapott pár másodperces zúzások, a kegyetlen hangzás persze elfeledteti velünk ezt a tényt, aki nem ismeri az eredetit, annak kellemesen kellemetlen perceket fog szerezni a tétel. Hatására elő is vettem az Esoteric lemezt...
Aki szereti a Shape Of Despair, Esoteric, Pantheist munkásságát, sok örömet lelhet ebben a lemezben. Furcsa mód gyakran belehallom Clint Mansell zeneszerző munkásságát is, főleg a cselló miatt. Egyenlőre nálam még messze vannak a csúcstól, de az ígéret megvan bennük, hogy a műfaj legjobbjai közé tartozhassanak.





Narrow_House_A_Key_To_Panngrieb_2012
Kiadó:
Stílus:
Atmospheric/Funeral Doom
Értékelés:
 
Pont
: 7.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.The Last Refuge
2.Psevdoryatunok
3.Glass God
4.Beneath A Face
Írta:
boymester
2012. október 7., vasárnap, 12:12
Facebook:
Bewitched 2012. november 6., kedd, 12:43
Bewitched
Csatlakozott:
2012. október 18.
Hozzászólások: 2
There’s an interview with the band that can be found here: http://www.mortemzine.net/show.php?id=3386&il=4
Bewitched 2012. október 18., csütörtök, 11:56
Bewitched
Csatlakozott:
2012. október 18.
Hozzászólások: 2
Good news for European doom fans - this online-shop based in Czech Republic sells some copies of "A Key to Panngrieb" now. You might be more comfortable ordering it from there.
boymester 2012. október 7., vasárnap, 14:33
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3983
Kösz a kiegészítést. Valahonnan nagyon ismerősnek tűntek a jelenetek, de nem néztem utána.
--
Youtube csatorna
Redrum 2012. október 7., vasárnap, 13:56
Redrum
Csatlakozott:
2012. március 5.
Hozzászólások: 453
Ehhez a videóklipphez még annyit, hogy a készítettéket úgy kell érteni, hogy nem ők forgatták, csak összevágtak pár jelenetet Ingmar Bergman klasszikusából, a Hetedik Pecsétből.
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.06 seconds to render