Revelation of Renounced (2006)
     
   Az írásom a kötelező körökkel kell kezdenem, ami egy viszonylag ismeretlen bandánál szinte már nélkülözhetetlen és mi lehetne ismeretlenebb, mint egy orosz nyelven megszólaló, Penza városából származó melodikus, pogány doomot játszó zenekar? Pedig az elvtársaknál nagyon jó bandák léteznek ebben a mezőnyben (Abyssphere, Synkletos, The Morningside és még sokan mások) köszönhetően a BadMoonMan Musicnak és a Stygian Crypt Productionsnek. E két kiadót már megjárta az Amber Tears, most a Solitude (BadMoonMan is az ő szárnyaik alatt létezik) gondolta úgy, hogy érdemes foglalkozni a 2002 óta létező zenekarral, akiknek jelen kritika tárgyát képező első, erősre sikeredett és méltatlan sorsú lemezét újra kiadja immáron pofás külsővel. Nem is tartom ezt bajnak, hiszen a második, Key To December c. korongjuk annak idején nagyon a szívemhez nőtt és a Forgácson is megjelent róla már egy tetszetős kritika.
Az orosz szöveg abszolút nem zavaró, sőt, még talán hozzá is tesz némileg a hangulathoz. Modern, gördülékeny doom metalt kapunk nagyrészt még érthető hörgéssel, néha-néha tiszta énekkel fűszerezve, amit a fülbemászó, folkos témákat sem mellőző doom riffek tudnak igazán eladni nekünk. Nincsenek kiugró kísérletezések, sem megváltás, csupán a rendkívül atmoszférikus hangulat, ami inkább súlyként nehezedik ránk, mintsem félelmetes, esetleg horrorisztikus lenne.
    Megkapjuk a kötelezően mélyre hangolt gitárokat, visszhangzó akkordokat egyaránt, a dobfelszerelés minden érintése tökéletesen hallatszik. Nem fukarkodtak a gitárszólókkal sem, érezhető, hogy a gyökereik visszanyúlnak a 90-es évek sötét doom világa felé is. A folk hatások beépítése a korai Amorphisra és a Moonsorrowra emlékeztetnek, de bevillannak a Saturnus és Anathema párhuzamok is.
Az énekes, Anton Bandurin szövegvilága ugyan a homályba vész az eredeti nyelvezet miatt, mégis valami furcsa, szomorkás légkört tud megteremteni a hangjával, még ha néha csak halk mormogással, szövegeléssel is tesz hozzá a zenéhez. Némi utánajárással ugyan képet kaptam a szövegvilágról, de rögtön feleslegesnek is éreztem, mivel érzések szintjén is képes volt azokba a gondolatmedrekbe elkalauzolni, amiről szó van. A témavilágban leginkább az ember és a természet kapcsolatára fektetnek hangsúlyt, a körülöttünk lévő világ lassú változásait, gyakran pusztulását ültetik át emberi szemszögbe. Ez nem újdonság ugyan, de az én gondolatvilágomhoz is igencsak közel áll. Ez adja meg a valódi pogány hangulatot: a Nap az élet forrása, a méltó elmúlást pedig a rothadó avar magasztos bűze szolgáltatja. Az ember próbálja kitépni magát a természet szorításából és törvényei alól, mégsem sikerül neki, mivel a legnagyobb erő, amivel valaha dolgunk lehet. Az album már egy elvesztett csata utáni világot tár elénk, ahol az ember céltalanul megy előre a sötétségbe, minden reményét feladva az ellen, hogy végül ő is elpusztul és semmivé válik.  


    Az album összesen 8 tételt tartalmaz, ebből az első és utolsó rövid instrumentális dal. A játékidő bő háromnegyed óra, ami bőven elég és töltelékmentes. Az Intro nagyrészt a természet hangjait tárja elénk, elvezet a borítón látható erdőbe, ahonnét sokáig nem szabadulhatunk. A dalok olyan "doomos" hosszúságokkal bírnak, az általam leginkább kedvelt 6 perc körüli szerzemények dominálnak. Amivel igazán megnyertek maguknak, az egy olyan ív, amit a dalokba akarva-akaratlanul tudtak beépíteni. A lemez elejétől magas a színvonal, de egyre mélyebbre visz az erdőbe dalról dalra, egyre árnyaltabbak lesznek a számok és a végén sem kapunk igazán megnyugvást. Nem könnyű hallgatnivaló, az izgalmakra vágyók messze kerüljék, de aki elbolyongana kicsit ebben a hullámzó, lélegző, pusztuló rengetegben, annak feltétlenül meg kell ismernie a zenekart. A folytatás sem lett utolsó, mint már említettem, bár a folk/pagan vonalat egy árnyalatnyival epikusabb hangvételben adják elő.
Amber_Tears_Revelation_of_Renounced_2006
Kiadó:
Forgalmazó:
Stílus:
pagan/doom metal, death/doom metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Intro (02:34)
2.Through Autumnal Rain (08:03)
3.Leaving Tears (06:12)
4.Under the Fields of Ages (04:20)
5.Call of the Dreams (07:16)
6.On the Way of Shadows (06:21)
7.Snow (06:05)
8.Renounced Solitude (02:29)
Írta:
boymester
2012. szeptember 22., szombat, 22:20
Facebook:
Crypt Sermon - The Ruins Of Fading Light (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 12., péntek, 09:23
Space God Ritual - The Unknown Wants You Dead! (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 3., szerda, 10:43
Ethir Anduin - Loneliness of My Life (2018)
Kritika, boymester @ 2019. július 3., szerda, 10:43
Mammoth Weed Wizard Bastard - Yn Ol I Annwn (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 23., csütörtök, 22:55
Saint Vitus - Saint Vitus (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 20., hétfő, 18:58
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.037 seconds to render