Baroness
Yellow&Green (2012)

Az amcsi Baroness nevével eddig nem túl gyakran találkozhattunk a ’forgácson, egyetlen hír szól róluk, amely infókat tartalmaz jelen recenzió tárgyáról, vagyis a banda 3. nagylemezéről. Ami egy dupla korong. Az első két albumuk is színesnek mondható, szó szerint mindenképp, lévén az első címe Red Album, míg a másodiké Blue Record. Az új opuszé pedig a Yellow&Green, úgyhogy ezzel a színskála alapszíneit ki is lőtték. Sőt, bizonyos szempontból túl is teljesítettek, hiszen a sárga nem alapszín…
Én teljesen tiszta lappal indulok Baroness-ügyben, ugyanis a "sárgászöld” lemez az első találkozásom velük. Így nem tudom összehasonlítani az előző műveikkel, ami azt hiszem nem is baj, sőt! Mert ha valaki egy zeneművet kritizál, akkor elvileg csak az adott albumot kellene figyelembe vennie, elvonatkoztatva a zenekar/előadó múltjától, korábbi dobásaitól. Ez persze a legtöbb esetben kivitelezhetetlen, óhatatlanul elkezdünk viszonyítgatni, ami miatt torzulhat a kép, a lemez megítélése. Ilyen, vagy olyan irányban.
Hányszor olvastunk már, hány helyen, ehhez hasonlókat, hogy „az előző dolgaikhoz képest ez bizony csalódás”, vagy „a legutóbbi cédéjüknél jobb ez a mostani, de…”. Na én a Yellow&Green-ről ha akarnék se tudnék ilyesmiket írni. Maximum más bandákhoz tudom őket hasonlítani, ami egyesek számára biztos olcsó "újságírói” fogásnak tűnik, viszont mások meg elvárják, hogy kapjanak valami támpontot az ítészektől.
Egy biztos, a srácok koncepcióban, tematikában gondolkodnak. Ezt alátámasztják a lemezcímek, és a borítók is, melyeket John Baizley (a banda gitáros/énekese) készített és figurálisan, stílusilag folytonosságot mutatnak. A Baroness-t a Metal Archives a progresszív sludge metal/progresszív rock halmazba sorolja, de ezen a lemezen inkább az utóbbi dominál, ritkán tapasztalhatunk metalos keménységet.
Na de most vesszünk el egy kicsit a részletekben:


A "sárga témát” követő Take My Bones Away egy lendületes, fogós dallamokkal telepakolt szerzemény, de inkább mondanám ősrocknak, mint prognak, a sludge-ról már nem is beszélve. A gitárok pedig már-már Kyuss-osak, még ha nem is annyira "porszívó” hangzásúak. Mondjuk a sludge és a stoner egy tőről fakad, szóval gond egy szál se! Főleg hogy nagyon ütős a nóta. A March to the Sea még ennél is kafább, a verze dallammenete tetszetős, a refrén alatti gitártéma pedig Mastodonos.
A Little Things lüktetése szintén pazar, John nem egy hangszálakrobata, de ebbe a dalba is fenomenális melódiákat pakol, a Queen-es gitárszóló pedig hab a tortán.
A Twinkler esetében akusztikus gitár és zajok biztosítják a zenei alapot és innentől kezdve egyre pszichedelikusabbá válik az utazás, ami a 2. CD nótáiban csúcsosodik ki. A Cocainium többszólamú énekkel operál, zeneileg korai Floyd, de a refrén robban!
És jönnek sorjában az egységesen magas színvonalú számok. A sárga etapot záró Eula tele van éteri dallamokkal, katartikus pillanatokkal.
Jó pár hallgatáson vagyok már túl, de úgy érzem, hogy az első CD (azaz a Yellow) erősebb, mint a második. Persze a Green is hangulatos tételeket tartalmaz, de van egy ilyen, „az ég kék, de a zöldet is kedvelem”  feelingje. Magyarán elszállósabb az első disc dalfüzérénél.
Az Mtns. a csilingelő gitárjai miatt kicsit RHCP-ös, vagy inkább "Fruzsis"?
A Foolsong is elandalít, vagy épp álomba ringat.
Testhelyzet függvénye.
Az az egy hibája van a Green dalainak, hogy visszafogottságukkal képesek bepunnyasztani a hallgatót. Még szerencse, hogy a Psalms Alive második felében felpörgetik a tempót és a torzított gitár újra szerepet kap, a szóló pedig ismét effektezett. Egyébként előszeretettel használnak olyan effekteket, amiket anno Brian May előadásában szerettünk meg. Persze már aki…
Én igen, úgyhogy „Bárókisasszonyéknál” is üdvözlöm.

Összegezzünk, számoljunk!
18 szám, 75 percben.
Az első CD: 10 pont.
A második CD: 8 pont.
Átlag: 9 pont.
Amúgy meg minden, csak nem átlagos a Yellow&Green.
Nem mindig működik, kell hozzá az a bizonyos hangulat, és nem is biztos, hogy egyben fogyasztva fejti ki maximálisan a hatását.
Mindenki tapasztalja ki, hogy neki mikor jó!
És ezt csakis sok-sok hallgatással lehet elérni.
Hajrá!



Baroness_Yellow_Green_2012
Kiadó:
Stílus:
Stílusos, az tény...
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Yellow Theme (01:44)
2.Take My Bones Away (04:59)
3.March to the Sea (03:11)
4.Little Things (05:03)
5.Twinkler (03:16)
6.Cocainium (05:08)
7.Back Where I Belong (06:15)
8.Sea Lungs (03:21)
9.Eula (06:47)
10.Green Theme (04:22)
11.Board Up the House (04:33)
12.Mtns. (The Crown & Anchor)(04:17)
13.Foolsong (02:57)
14.Collapse (03:51)
15.Psalms Alive (04:08)
16.Stretchmarker (03:23)
17.The Line Between (05:02)
18.If I Forget Thee, Lowcountry (02:42)
Írta:
oldboy
2012. szeptember 14., péntek, 10:58
Facebook:
bahon 2012. szeptember 19., szerda, 10:58
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Amin az írásod elején elgondolkozol, az nekem is komoly fejtörést szokott okozni.
Most gondold el, már legalább egy hónapja nekidudáltam magam a legutóbbi Running Wild-ról egy kis széljegyzetet készíteni, de az általad említett problémák miatt nem akar megszületni.
Redrum 2012. szeptember 14., péntek, 16:39
Redrum
Csatlakozott:
2012. március 5.
Hozzászólások: 453
Nekem viszont kifejezetten nem tetszett ez az album. Az előzőeket imádom, de ebből nem az következik, hogy azért nem szeretem ezt az újat, mert változtattak a stíluson, hanem mert kifejezetten egysíkú lett. Én meghallgattam már többször is, de nem változott a lemezzel kapcsolatban a véleményem. Az egyetlen szám, ami nem hat teljesen izzadtságszagú erőlködésnek, az a March To The Sea, de ott is a szöveg... "Heroin, where did you take my friend?" Kb. felszínes lassú hollywood-pop dalokban szoktam ilyen sorok lenni.
Koncertek
A Tour For The Demented 2019
november 21., 19:00,
Barba Negra
Moonspell, Rotting Christ
november 22., 19:00,
A38 Hajó
The Masters of Destiny Tour 2019
november 24.,
Barba Negra
The Raven Still Flies Over Europe
november 25.,
Barba Negra
Desszert Feszt Budapest IV.
november 26.,
Dürer Kert - Room 041
Tour Like A Grave 2019
november 26.,
Barba Negra
Void Dancers MMXIX
november 27., 19:00,
Dürer Kert - Room 041
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.075 seconds to render