A Finn banda 1994-ben alakult Lost In Twilight néven majd 1998-ban kiadta első korongját "Descending Mist" címmel. Ezt követte 1999-ben a Forever Autumn demó majd 2001-ben a "Planeteer" EP. 2002-ben kiadót és nevet is váltott a zenekar és még ebben az évben elkészítette új lemezét "Modus Operandi" címmel. Ezután átestek pár tagcserén és koncerten, míg idén szeptember 20-án került a boltokba "Cycle of Zero" című alkotásuk. Az albumot a Karmageddon Media gondozza. A srácok a következő bandákat jelölték meg fő hatásként : Nightwish, Sentenced, Dimmu Borgir, H.I.M. és To/Die/For.

A korongon kilenc dal és egy videó track található úgy 41 percben. Az album elindítása után az "Of Steel And Man" című dal szólal meg. Ez a szám egy igazán kőkemény de refrénjével mégis nagyon fogós szerzemény. Mondhatni tökéletes nyitó nóta, lendületes tempók nagyszerű gitárdallamok és kifejezetten eltalált szinti témák. Jyri Aarniva énekes nagyszerűen váltogatja a durva néhol már-már black metal-ra emlékeztető hörgéseket és az elvont elmélkedős énekhangot. A második felvétel az "Iron Hearted Cross" teljesen más oldaláról mutatja a csapatot igazi gótikus power metal nótának sorolnám én be. A következő dal az "Overwhelming" ami ismét az első dalt idézi. Majd ezt követi a címadó szerzemény lehengerlő lendülettel, a szám hallgatása közben az In Flames és a Soilwork neve is be-be ugrik. A soronkövetkező "Underground" talán egy kicsit laposabb dal de ez persze a lemez eddigi dalaihoz képest érthető. A hatodik "7.62" című dal szövegrésze a H:I:M zenekart jutatta eszembe. A "2nd Ghost" ismét a keményebb vonalat hozza elő de természetesen itt is hallhatunk nagyszerű dallamokat több stílusú éneket. A "Start At The End" a korong leglassabb dala érzelmekkel bőven átitatott nóta, bármelyik H.I.M lemezen megállná a helyét. A lemezt a "God For Gold" zárja ugyanolyan lendületesen mint ahogy a lemez kezdődött. A hangzás tökéletes az egész kiadványon erre garancia Johan Edlund aki már több nagy zenekarral is dolgozott. Tökéletes a hangszerek megszólalása minden nagyon arányosan szól.

Végezetül mit is mondhatnék, ismét egy lemez ami semmi újat nem tesz hozzá a metal zenéhez, de amit hallok az mégis nagyon tetszik. Az albumon a srácok minden görcs nélkül ugrálnak a stílusok között. Hol black metal-t játszanak hol H.I.M szerű gótikus metal szól. A winamp szinte könyörgi vissza az albumot hogy újra és újra hatalmába kerítsen. A Divercia tökéletesen megtalálta az egyensúlyt a fogós, melodikus, gótikus metal irányzatok között. Ajánlom hát a lemezt mindenkinek aki szereti az említett bandákat vagy a stílusokat. Mindenestre engem megtalált magának a lemez.