A Shadowplay for Yesterdays (2012)

Az Egyesült Királyság, és főleg Anglia joggal tekinthető a rock/metal zenék szülőhazájának. Megannyi, mára klasszikusnak, alapnak számító bandát adott a rockvilágnak a szigetország. De napjainkra úgy érzem elvesztették vezető szerepüket, nem csak világ, de a szűkebb, európai viszonylatban is. Természetesen nagyon sok kiváló zenekar mozgolódik náluk, de a rockerek nagy része inkább a skandináv országok felé tekintget, vagy ha valami újra, izgalmasra, érdekesre vágyik, akkor a lengyel és a francia zenékbe kóstol bele.
Azért szerencsére rendre előbukkan egy-egy formáció, akik nyomatékosítják bennem, hogy a briteket nem lehet leírni és ők is tudnak még meglepő dolgokat előhúzni a kalapból, valami újat, egyedit alkotni.

Az A Forest of Stars pont ezt tette harmadik nagylemezével. Az első két opuszukat nem ismerem, de az A Shadowplay for Yesterdays tükrében tuti, hogy előbb-utóbb azokat is letesztelem! A banda tagjai heten vannak, mint a gonoszok, és a muzsikájuk is tartalmaz rémisztő hangulatokat, elemeket. A metal nagy enciklopédiája pszichedelikus black metalként határozza meg a stílusukat, de az avantgárd jelző legalább annyira illik rájuk.
Az egész produkció pedig (beleértve az image-üket, a tagok művészneveit, a borítót, és magukat a nótákat) kifejezetten teátrális. A zenészek a fotókon úgy néznek ki, mintha Jim Jarmusch: Halott Ember című filmjéből léptek volna elő. És a lemez is kb. annyira bizarr, groteszk és rendhagyó, mint Jarmusch remeke.

A Directionless Resurrectionist baljós zajokkal, effektekkel operál, a visszhangosított narráció még tovább fokozza a hangulatot, hogy aztán a nóta átfolyjon a Prey Tell of the Church Fate-be, ami úgy indul, mint egy Pink Floyd dal (Watersék hatása amúgy végig tetten érhető), aztán átvált tikatikás black metalba, de csatasorba áll a hegedű, sőt kapunk némi kórust is. A vége felé a gitár és a hegedű kettőse szinte az őrületbe kergeti a hallgatót. Majd következik a lemez nagyágyúja, a 10 perces A Prophet for a Pound of Flesh, ami minden tekintetben a szó eredeti értelmében progresszív. A My Dying Bride-ot is megjárt Katie Stone (itt Katheryne, Queen of the Ghosts néven fut) gyönyörű hegedű és fuvolajátékával kényezteti lelkünket, persze alatta szélvész black kíséret dübörög, majd 6:30 táján az akusztikus gitáros, dobolós, hegedűs részben hangját is kiereszti Katie és csatlakozik hozzá az egyik férfi énekes is. A nóta ebben a szellemben ér véget, egyszerűen katartikus! És gondolom nem csak nekem ugrik be hallatán a Dead Can Dance neve.
Ha már megemlítettem, igen Katie mellett két úriember is dalolászik, nevezetesen a cilinderes pasas, nem Slash!, hanem Mister Curse, és a gitáros, programozó Henry Hyde Bronsdon.
Ők egész széles skálát prezentálnak vokalizálás címszó alatt, a blackes témák mellett többször alkalmaznak szövegmondást/narrációt (természetesen ízes brit angolt beszélnek!), és a tiszta/dallamos ének is repertoárjuk része.
A lebegős, zajongós Man’s Laughter egy újabb borult szerzemény, viszont simán el tudnám képzelni egy Nagaarum lemezen is!

A Gatherer of the Pure-ra meg egy olyan fenomenális klipet csináltak (az album címére utaló árnyjátékos stílusban), ami minden filmrajongó, a korai horrorokat kedvelő emberke arcára széles mosolyt fog csalni!
Zene és mozgókép egysége példa értékű. Kérem alássan, ezt hívják művészetnek!



De ez a banda tényleg mindenre figyel. Csakis minőségi dolgokat engednek ki a kezeik közül. A honlapjuk is unikális, látványos, ügyes.

Nem mondom, hogy egyszerű hallgatnivaló az A Shadowplay for Yesterdays, de aki díjazza az egyéni hangot megütő, stílushatárokat áthágó, paneleket bátran elhagyó, előremutató, kreatív bandákat, az egyszerűen nem tévedhet az A Forest of Stars-szal!

A_Forest_of_Stars_A_Shadowplay_for_Yesterdays_2012
Kiadó:
Stílus:
Pszichedelikus/avantgárd black metal
Értékelés:
 
Pont
: 9.2 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Directionless Resurrectionist (03:13)
2.Prey Tell of the Church Fate (07:27)
3.A Prophet for a Pound of Flesh (10:11)
4.The Blight of God's Acre (06:09)
5.Man's Laughter (03:00)
6.The Underside of Eden (08:14)
7.Gatherer of the Pure (08:20)
8.Left Behind as Static (06:43)
9.Corvus Corona (Part 1) (03:15)
10.Corvus Corona (Part 2) (06:13)
11.Dead Love (05:47)
Írta:
oldboy
2012. augusztus 20., hétfő, 11:20
Facebook:
baathory 2012. augusztus 24., péntek, 14:16
baathory
Csatlakozott:
2008. november 23.
Hozzászólások: 574
Válasz boymester üzenetére:

Ez a klip valóban fantasztikus hangulatú. Önmagában érték.


A klip komolyan elgondolkodtatott, hogy direkt régifilmes utalások vannak-e benne, vagy csak így sikerült, majd utána is nézek ráérős óráimban a készítőjének.
boymester 2012. augusztus 23., csütörtök, 21:35
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3983
Ez a klip valóban fantasztikus hangulatú. Önmagában érték. A zene nálam erős 8-as a vontatottság miatt. Néhol zseniális, néhol viszont elég lapos. Téli éjszakákon tuti elő fog fordulni a lejátszóban.
--
Youtube csatorna
Ianus 2012. augusztus 20., hétfő, 13:12
Ianus
Csatlakozott:
2004. október 15.
Hozzászólások: 121
A Prey Tell of the Church Fate egyszerűsége és monotonitása miatt majdnem az egész album meghallgatásáról letettem. Mindenképp gyengébb, mint az előző alkotásaik (The Corpse Of Rebirth a kedvencem). Hogy ezt se beszerezni, se hallgatni nem fogom a továbbiakban, az tuti. :-]
--

Koncertek
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.033 seconds to render