A
Shapes of Distortion egy budapesti zenekar és két hanghordozójukat küldték el szerkesztőségünkbe. Az egyik a 2010-es single, melynek címe
Rabbits Are Coming, a másik pedig a 2011-es EP, a
Beneath. Az egyszerűség kedvéért csak az EP borítóját, dallistáját vezetem fel ide, a nyulas dalról pedig magában a szövegben emlékezem meg.
Nos, stílusát tekintve egy modern, crossover metalban utazik az ötös, amit biztos akadnak, akik metalcore-nak fognak titulálni. Tény, hogy leginkább a hardcore és a metal a két fő összetevő, de szerintem ők valahogy máshogy házasítják e két műfajt, mint a legtöbb, nyugodt szívvel metalcore-nak nevezhető bagázs.
A
Rabbits Are Coming-ot még egy hattagú banda követte el, azóta
Tóth Árpád gitáros távozott soraikból,
Tóth Ákos bőgőst pedig
Radnai Dániel váltotta. Lényegi különbség amúgy emiatt nem érezhető a
Rabbits, és az egy évvel később érkező EP között.
Vince Dániel viszonylag színesen énekel, az extrém vokalizálás se csak hörgést jelent nála, hanem egyéb acsarkodós, üvöltős megoldásokat is alkalmaz. De a rap sem áll távol tőle. És természetesen a dallamos/tiszta éneket is csatasorba állítja. Ami első blikkre hallatszik a két hanganyagot fülelve, hogy a
Beneath EP hangzása bikább. Bár mindkét felvétel masterelését
Áts Attila végezte, mégis az EP-nek egy combosabb, horzsolóbb soundot sikerült kevernie.
Nem akarom hosszasan elemezgetni a dalokat, mert bárki meghallgathatja őket, de azért röviden mégis szólok róluk.
A
Beneath the Surface egy instrumentális intro, az
Animid Effect-ből ismert
Balogh Marci kütyüivel. Ő a
Shapes of Distortion-ben még fontosabb szerepet játszik, mint
Roy bandájában, nem csak színesít a billentyűkkel, hanem itt-ott szinte főszereplővé válik. A
Genocide-ban is érdekes hangszíneket használ, a
Hallucinations of a Crazed Mind zongorafutamai pedig adnak egy progos ízt a nótának. A dal középrésze a funky-s lüktetésével, frankó bőgőtémáival nagyon finom! Egyébként az éneksávokat a
Subscribe-os
Csongor Bálint rögzítette. A
Subi hatása amúgy tagadhatatlan, a
Shapes of Distortion is feszegeti a műfaji határokat, próbál minél színesebb muzsikát játszani. Érzésem szerint jó úton járnak! A
Window vége felé lévő szintis, bőgős játszadozásra is felkapom a fejem minden egyes hallgatás alkalmával. A
The 95 Drive meg úgy kezdődik, mint egy
Mastodon szerzemény, aztán más irányt vesz, de végig minőségi marad. Az EP-t záró
Slave szintén fogós dal,
Hirsch Péter változatos gitártémáival,
Dani könnyen rögzülő refrénjével.
Kecsedi Dávid gyakran rálép a duplázóra, mondjuk nem csak ebben a nótában.
Összességében elmondható, hogy egy ígéretes, izgalmas, színes zenét játszó zenekart ismertem meg a
Shapes of Distortion személyében. Persze van még hová fejlődniük, de úgy érzem, hogy nagylemez érett a társaság.