Pár hete írtam az olasz avantgárd black metal banda a Hortus Animae box setjéről egy kritikát, amiben egy olasz mondattal zártam, és Martyr Lucifer, az énekes/basszer ezt nagyon kedves gesztusnak vette. Olyannyira, hogy azóta is mailezünk/csetelünk elég sokat. Egyébként a Hortus Animae jelenleg (illetve 7 éve) parkolópályán áll, viszont a frontember azóta is aktív zeneileg.
Ez a két számos bakelit kislemez, melynek az egyik oldalán az orosz Space Mirrors dala szerepel 2011-ben jelent meg a Monster Fuzz gondozásában. A pontozáshoz csak a Dreams of Area 51 dalt veszem figyelembe, mert az Acid FM énekese hogyismondjam - hamisan énekel... Pedig a nóta nem lenne rossz, bár számomra az orosz űr-rock csapat dala sokkal jobban süt egyébként is.
Martyrral ezúttal sincs semmi probléma, a hangja erős, tiszta, és pincemély, ahogy a dark rock megkívánja. Hallgatva ismét csak a The Systers of Mercy és a Tiamat jut eszembe és a svéd csapat zeneileg is hasonlít egy kicsit Alisa Coral projectjére (tehát a Space Mirrorsra). Zeneileg tisztában vagyok vele, hogy ez nem egy kimondott forgácsolós gyilkos zene, viszont a hangulata magával ragadó, és Martyr elmondása szerint ebben a dalban énekel eddig a legjobban. Két és fél perc után tényleg nagyon szépen kinyílik, lelki szemeim előtt a csillagos ég jelenik meg szürkületben. A flangeres szinti és a csillingelő hangok meg egyszerre vészjóslóak, és nyugtatóak. Ugyanitt az ének is felragyog, majd a dal végén tényleg hallhatunk Martyrtól valami különöset, amit eddig nem.
A pikula nagyon szépen kivezeti ezt a közel öt perces pszichedelikus rockmuzsikát.
A mostani hangpróbán egyébként ott van pont Martyr Lucifer szólólemeze, ami nálam egy nagyon erős anyag lett, és ahogy figyelem Oldboy számára is, hiszen itt írt róla egy nagyon pozitív kritikát.
A Space Mirrors új lemeze (ami immár a negyedik lesz a sorban) ezév augusztusban jelenik meg egyébként, és az az Amon418 is játszik rajta, aki évekig a Hortus Animae gitárosaként zúdított a nyakunkba kiváló témákat. Eléggé várom.