The Shortest Way (2012)
Korábban semmit sem hallottam erről a spanyol zenekarról, igaz „csak” 2000-ben alakultak, a The Shortest Way a 2. nagylemezük, úgyhogy nem kapkodták el a srácok. Igaz ez nem is baj, inkább 3-4 évente adjon ki egy banda egy minőségi munkát, mint évente egy szürke, semmilyen albumot. Ha már a szürke színnél járunk: az egyszerű, de hangulatos borítót illetve a Solitude Productions kiadó nevét látva kaptam rögtön kedvet hozzá, hogy elvállaljam a cikk írását. Igazából nehezen tudom eldönteni, hogy a borítón a sűrű ködbe burkolódzó táj előterében ezek síremlékek, vagy emberi alakok (kalapban!), és a háttérben az egy temető vagy egy lepusztult város, gyártelep. Érdekes, hangulatban az Opeth Blackwater Park-ján volt hasonló. De inkább nézzük magát a zenét!


A stílus nem meglepő módon doom/death, az Evadne-re nagy hatással voltak a nagyok: főleg My Dying Bride, hangulatban régi Katatonia, illetve Draconian, főleg az Evadne-ben is szintén szereplő női ének miatt, bár itt is nyilván a mély, öblös hörgésen van a hangsúly. A cikkem tárgyában szereplő zenekar viszont jóval nehezebb, összetettebb témákban gondolkodik, mint az utóbbi említett 2 banda. Emiatt több időt, igényel a mű, többször meg kell hallgatni, mire átjönnek az apróságok, viszont a hangulat átjön elég hamar, csak el tud az ember veszni a sűrű köd erdejében, annyi a téma, annyi minden történik ebben a bő egy órában. De ez ne ijesszen el senkit, mert nem egy funeral doom zenekarról van szó, akik rendszeresen fránya módon otthon felejtik a track-vágót (he-he) és egyben felveszik a lemezt… Igaz, itt is átlagban 8 perces számokban gondolkodnak, de aki szereti a fent említett zenekarokat, illetve a stílust, az úgy is tudja, mire számíthat! Újdonságot, nagy újítást nem tartogat amúgy az Evadne, „szimplán” egy magával ragadó, hangulatos zene.
Külön számokat nem is emelnék ki, mert eléggé egységes a színvonal: mindegyik tétel telis-tele van szép szólókkal, dallamokkal, sötét, borongós hangulattal (amiben a szintetizátor is besegít), néhol megszakítva ezt akusztikus gitárral, vagy tiszta (férfi) énekkel.
Amit viszont mindenképp meg kell említenem, az a kiváló, telt hangzás, ami Dan Swanö (Edge of Sanity, Nightingale, Bloodbath, stb. ) érdeme.
Ha szereted a fent említett zenekarok egyikét vagy mindegyikét, illetve a doom/death metalt, vagy most ismerkedsz a stílussal akkor is bátran ajánlom ezt a csemegét!






Evadne_The_Shortest_Way_2012
Kiadó:
Stílus:
melodic doom/death metal
Értékelés:
 
Pont
: 8.2 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.No Place for Hope (07:00)
2.Dreams in Monochrome (07:49)
3.This Complete Solitude (09:10)
4.One Last Dress for One Last Journey (08:21)
5.All I Will Leave Behind (11:01)
6.The Wanderer (04:21)
7.Further Away the Light (08:02)
8.Gloomy Garden (09:30)
Írta:
Perszepeta
2012. június 12., kedd, 16:45
Facebook:
Cryptal Darkness - Endless Tears... (1996)
Kritika, boymester @ 2019. március 19., kedd, 16:43
Evadne - A Mother Named Death (2017)
Kritika, boymester @ 2017. június 26., hétfő, 15:07
The Crawling - Anatomy Of Loss (2017)
Kritika, boymester @ 2017. május 14., vasárnap, 10:47
Halberd - Remnants of Crumbling Empires (2014)
Kritika, boymester @ 2017. március 9., csütörtök, 19:29
Koncertek
The Great Tour
január 22.,
Papp László Budapest Sportaréna
Equilibrium - Renegades Tour 2020
január 28.,
Dürer Kert
European Galactic Terrortour
február 7.,
Barba Negra
World Dominion Tour 2020
február 20.,
Barba Negra
Kvelertak
március 10.,
Dürer Kert
április 11.,
Backstage München
május 16.,
Arena
továbbá
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.051 seconds to render