Carolus Rex (2012)
„XII. Károly talán a legrendkívülibb férfiú, akit valaha hordozott a föld; egyesítette magában ősei minden kiváló tulajdonságát, és talán az volt egyetlen hibája, és egyetlen szerencsétlensége is, hogy túlzásba vitte ezeket.”
(Voltaire)
Hónapokkal ezelőtt közhírré tették, hogy a Sabaton dolgozik a hatodik nagylemezén, melynek megjelenése 2012 májusán várható. Szerénységem, mint a zenekarért egyébként is mélységesen rajongó személy, türelmetlenül számlálta a napokat a megjelenésig. A címből (Carolus Rex) ugyanis kiderült, hogy a szokásos történelmes-háborús témánál ugyan megmaradnak, de ezúttal a saját svéd múltjuk kerül sorra a múlt század kétes megítélésű eseményei helyett.
Tavaly a stockholmi utcanevek láttán tűnődtem el, mennyire nem tudok semmit a svéd történelemről, mivel egy mulatságos szövetséget leszámítva közünk nem volt hozzájuk, így nem is kell foglalkozni velük, a magyar gyerek nyugodtan leérettségizhet abban a hitben, hogy odafent soha nem történt semmi, csak szaladgáltak tülkössapiban és vadásztak rénszarvasra.

Na, ezen a helyzeten változtat ez a lemez ami egy komplett történelemóra (pont 45 perc) igen élvezetes formában. Ahogy a számcímek nyilvánosak lettek, már az is látszott, hogy kronologikus rendben jönnek az események egymás után a svéd újkori történelem legdicsőségesebb korszakából. Igazi koncepcióalbum ez, a számok egymásból következnek, tehát összevissza hallgatni nem érdemes. Így 40-50 hallgatáson túl még mindig nem tudok betelni azzal, hogyan állítják a műfaj minden egyes eszközét az elbeszélés szolgálatába; ahol kell, heroikusan, máshol patetikusan, empatikusan, és most több ideillő idegen szó nem ugrik be :D

Feltételezem ugyan, hogy a Sabatont nem kellene bemutatnom, alapból nem szeretek olyasmire kitérni, ami wukipédián is fent van, de egy kicsit illik; őket a heavy és a power metal képviselőiként szokták emlegetni, előbbivel jobban egyetértek, utóbbival csak azért nem, mert amilyen zenekarokra általában alkalmazzák, azok köszönőviszonyban sincsenek a Sabatonnal. Ennek ellenére számomra ők testesítik meg azt, amit alaphelyzetben a power metalról gondolok a power szócska miatt; mert itt nem éppen gyenge srácok játszanak erőteljes zenét fiús témákról.
A tagok bemutatásától is szívesen eltérnék, ha nem volna az a nagy harci helyzet, hogy a Sabatonból épp kilépett nagyjából mindenki! A hatból megmaradt két tag, Pär Sundström basszusgitáros és Joakim Brodén énekes ennek ellenére nem adta fel pont az opus magnum kiadásakor (bár kétségtelenül ez megfelelt volna a csúcson abbahagyásnak). Ehelyett új tagokkal vitték tovább a zenekart; úgy, mint Chris Rörland (gitár), Thobbe Englund (szintén gitár) és Robban Bäck (dob), sőt töretlenül folytatják jelenleg is turnéjukat, hamarosan magyar állomással.
 
No és akkor ömlengek kicsit a lemezről is.
A Carolus Rex május 25-én jelent meg, az előző Coat of Arms-hoz hasonlóan ez is a Nuclear Blast égisze alatt. Létezik svéd és angol nyelvű verzió is.
Állítólag a Sabaton annyira törekedett a pontosságra, hogy még egy történészt is igénybe vettek segítőül, nevezetesen Bengt Liljegren-t, akinek XII. Károly mellett van könyve Hitlerről és a Pink Floydról is, szóval bizonyára komoly ember.. Ezen az egészen mellesleg nem tudom, sírni vagy nevetni kellene-e, mert metal lemezként nagyon informatív a Carolus Rex, de svédekként azért ez nem a spanyolviasz, a saját történelmük ilyen mélységű ismertetéséhez komolyan segítség kellett nekik?
 
Szóóóval.. egy rövid instrumentális, atmoszférateremtő bevezető után azonnal kapjuk a lemez legdinamikusabb számát The Lion From The North címmel, ez II. Gusztáv Adolfról szól, s ennek megfelelően erőteljes dalt is írtak róla. A vége felé bedobott asszonykórust normál esetben egy kicsit giccsesnek tartanám, de pont ez az eset, ahol indokoltan jelenik meg; mégsem akárkiről van szó, hanem a svédek (egyik) legnagyobbikáról, a hős oroszlán királyról (szigorúan különírva), aki a harmincéves háborúban nagyon elverte a „németeket” és mindenkit (ebbe hadd ne menjek bele).
A Gott Mit Uns egy győztes csatának állít emléket. Itt akad egy vendégvokálos, nevezetesen Peter Tägtgren, aki egyébként a lemez producere is.
A Lifetime Of War remek példa arra, miért szeretem a Sabatont – mert a nagy harciaskodás közben mindig beszúrnak egy-egy elgondolkodtató számot a háborúzás kevésbé kellemes oldaláról, hogy pár millióan meghalnak, példának okáért Gusztáv Adolf sem ágyban párnák között végezte. Ez a szám ennek megfelelően egy lassabb, elmélázós tétel sok szintivel és kórussal.
Az 1648 Prága ostromát örökíti meg, egy lendületes nóta, noha a támadás lendülete végül nem bizonyult elégségesnek.
Innen kezdődik Carolus Rex, alias XII. Károly története; a lemeznek ezt a felét sokkal erősebbnek, szuggesztívebbnek és egységesebbnek érzem, mint az elejét.
A Carolean’s Prayer egy afféle harci induló, és a címnek megfelelően valóban imádság: elhangzik benne svédül a Mi Atyánk. Ezt követi a címadó dal, ami először vált nyilvánossá, és őszintén szólva kontextusából kiragadva nem éreztem valami nagy dobásnak; egyben már igen. Annyi érzéssel rajzolják meg Károly alakját; összehasonlítva a Lion From The North-szal, ez egy sokkal komorabb szám, amiből sugárzik az a súlyos helyzet, amelybe a trónja megszerzése után hamarosan a király került, de az az isteni elhivatottság és elszántság is, amivel aztán megállta a helyét fél Európával szemben.
Ez a helytállás jelenik meg a Killing Ground-ban; az efféle lovaglóritmusok gitáron általában rövidtávon hajhulláshoz vezetnek, de ha egyszer a nóta pont arról szól, hogy Károly sikeres ellentámadást indít, akkor kicsit más a helyzet. Mégis ennek a számnak a végét várom mindig a legjobban, ami nincs is teljesen elvágva a következő Poltavától. Itt egy jól érezhető hangulati váltás van, gyors átmenet dicsőséges hadjáratból vakmerő, kétségbeesett utolsó próbálkozásba. Károly úgy gondolta: „Micsoda? Csak nem kételkedik benne, hogy 8000 bátor svédemmel át tudok gázolni 80.000 oroszon?”, és így lett a svédek Sztálingrádja Poltava, ezrek vesztek oda értelmetlenül, ahogy az a számban el is hangzik, és ez a tragédia érződik ebből az amúgy dinamikus dalból.
A Long Live The King a bukott királyt mutatja be; bármilyen keserű hangvételű szám is, semmit nem vesz el a Károly dicsőségéből, annyi érzés és empátia van benne, amin mindig képes vagyok meghatódni; őszintén szólva eddig nem tűnt fel, hogy Joakim hangja érzelmek szélesebb skáláját is ki tudja fejezni...
A záró szám a Ruina Imperii csak svédül létezik, ennek megfelelően nem is értem, csak a latin címből és az atmoszférából gondolom, hogy ez Svédország Károly halálát követő hanyatlásáról szól.
A lemez interneten megrendelhető verziójához tartozó feldolgozásokról nem kívánok szót ejteni, szépek és jók ezek is, ugyanakkor azt a szintet nem ütik meg – mert nem üthetik –, amit maga az album képvisel.



Engem kilóra megvett a Sabaton ezzel az albummal, ami gondolom kiderült terjedelmes lelkendezésemből. Nem azért érzem mesterműnek, mert jobban szólnának, mint eddig (nem is lehetne), vagy profibbak a szólók; egyszerűen a téma és annak feldolgozása sikerült nagyon jól, pedig ebben a műfajban nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges. Annak ellenére, hogy számos nagy kedvencem állt elő új anyaggal idén, meg merem előlegezni a Carolus Rexnek a 2012 számomra legkedvesebb lemeze címet.

Sabaton_Carolus_Rex_2012
Kiadó:
Stílus:
heavy/power metal
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Dominium Maris Baltici
2.Lejonet från Norden/The Lion From the North
3.Gott Mit Uns
4.En Livstid i Krig/A Lifetime of War
5.1648
6.Karolinens bön/The Carolean's Prayer
7.Carolus Rex
8.Ett slag färgat rött/Killing Ground
9.Poltava
10.Konungens likfärd/Long Live the King
11.Ruina Imperii
Írta:
baathory
2012. május 27., vasárnap, 19:51
Facebook:
bahon 2012. július 9., hétfő, 22:02
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Érik a lemez nálam is, Egyre jobban szokom a hangulatát! \m/
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.068 seconds to render