Idén talán ezt a death albumot vártam legkevésbé, sőt, egyáltalán nem is érdekelt, mikor fog megjelenni. Ez, mint mostanság kiderült, elég nagy hiba volt, de erről később. A Dismember munkásságát régen nem igazán követtem, ismertem 1-2 számot, és ott meghúzódott az ismerettség határa nálam. A hallgatás után olyan gondolatokkal álltam fel, mint 'a dob néha totál elveszlik, néhol meg iszonyat túl van keverve' vagy 'idén ez a második legjobb death album'. Sz'al, elég vegyes érzelmeim voltak. Most, miután túlvagyok vagy 10 hallgatáson, az a véleményem, hogy a dob tényleg néha túl van keverve, de ez az egyetlen (nagy) hiba, amit a csapat szemére hányhatnék, de nem teszem. Ugyanis vannak rajta olyan változatos riffek, belassult dalok, amelyek hiánya miatt a Deicidét lehúztam. Vagyis nem túl monoton, nem tiszta tekerés, és nem utolsósorban 38 perc, nem 28. Eddig ez volt ebben az évben számomra a legnagyobb kellemes csalódás. A végítélet: 8. Azért, mert lehetne jobb is, de nagyságrendekkel rosszabb, unalmasabb, és nem utolsósorban rövidebb. (remélem, senki nem fogja ezt a kritikát egy szembeállításnak venni a Scars of the crucifixxel, mert a Deicide néhány hibája ugyanúgy megvan itt, viszont a Dismember rengeteg pozitívuma nincs meg a Deicidében.)