Peter Bjärgö
The Architecture of Melancholy (2011)
A 2009-es A Wave of Bitterness után 2011. decemberében jelentkezett Peter Bjärgö második szólólemezével, a The Architectic Of Melancholyval. S hogy lássuk, nem tétlenkedik, még 2012 első felében napvilágot lát majd egy Arcana kis- és nagylemez is. Panaszra tehát egyáltalán nem lehet okunk, de lássuk, mivel rukkolt elő ezúttal a svéd hangulatmágus.

Rögtön az első, címadó dalban ahogy berobban az üstdob és a már megszokott, pazar módon kikevert billentyűk felkúsznak a mélyből, kétség nem fér hozzá, hogy ismét minőségi produkció fültanúi lehetünk. (El kell ismerni, Peter az idők folyamán nagyszerű hangmérnökké avanzsálódott.) A majdnem hét perces dal egyetlen gitárhangszínnel előadott témára építkezik, folyamatosan bontakozik ki. A háttérben gyönyörű női vokálok támogatják főhősünk mély, föld alól felzúgó orgánumát. Eksztatikus!



A Bittersque végletekig elnyújtott hárfája lélekre ható. Nem minden esetben pozitív a hatás, bár meggyőződésem, hogy ez csak hozzáállás kérdése... Nagyszerűen utaztatnak a mesterien megkreált hanghullámok. Az utolsó mozdulat emléke...
Visszatérünk a gitárhoz a The Hidden Compass-szel, ami elsőre nem sok jóval kecsegtetett, de szerencsére nagyszerűen el lettek találva az akkordbontások, s a dal végére mekapjuk a hamisítatlan P. B. vokalizálást is, ezúttal is kristálytisztán, hála a Charter Oaknak.
A Wave Of Bitterness autentikusságát ezúttal majdnem száműzte főhősünk a lemezről. Ütősök elvétve vagy egészen más megközelítésből hallhatók csak, mint azt az utóbbi lemezeken megszokhattuk. Amik vannak, azok is inkább az Arcana harmadik, …The Last Embrace című lemezén megismert dolgokra emlékeztetnek, mint például az Apathy című szerzeményben. Hogy a kivétel erősíti a szabályt mondás itt is érvényesülhessen, a The Death Of Our Sun által azért ismét feldörrenek a törzsi ritmusok.
És ami nélkül nem lehet: a széteffektezett, végletekig kitartott lecsengésű zongora. Ezt kapjuk a Sleep Dep.Loop1 című záró tételben.


Peter Bjärgö bármibe is kezd, neve biztosíték a minőségre. Stílusa rendkívül kiforrott és egyedi. Megismételhetetlen. Bár messze nem ez a lemez lesz életművének csúcspontja (mint ahogy az előző szólólemez sem - számomra legalábbis biztosan nem), az elismerés és a vállveregetés mindenképpen jár. Gondolkodáshoz, vagy éppen a fej kiürítéséhez, lazuláshoz, de görcsöléshez is, kitárulkozáshoz ugyanúgy jó, mint beforduláshoz, csak tudni kell, hogyan közelíts...

Peter_Bj_rgo_The_Architecture_of_Melancholy_2011
Kiadó:
Stílus:
dark wave/ambient
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.The Architecture Of Melancholy (06:47)
2.Bitteresque (04:43)
3.The Hidden Compass (03:59)
4.Apathy (05:08)
5.A Wheel Of Thoughts (04:05)
6.The Death Of Our Sun (05:22)
7.Sleep Dep.Loop1 (10:07)
Írta:
zeba
2012. február 2., csütörtök, 13:40
Facebook:
baathory 2012. február 4., szombat, 08:35
baathory
Csatlakozott:
2008. november 23.
Hozzászólások: 574
Szépséges.
zeba 2012. február 3., péntek, 18:29
zeba
Csatlakozott:
2010. május 9.
Hozzászólások: 1704
Néha a korai Dead Can Dance (Spleen and Ideal-ig) is beugrott - ami ugye végigkísérte az Arcana munkásságát -, bár lehet hogy csak kényszerképzet. Több van ebben az emberben szerintem...

Igen, utóbbi időben a dark ambientesek kezdték végre felismerni a gitár adta lehetőségeket, pl. az új Herbst9 lemez is tele van vele.

Köszi a hozzászólást! :-)
--

Necron 2012. február 3., péntek, 08:53
Necron
Csatlakozott:
2011. november 4.
Hozzászólások: 424
Helló

Köszi a cikket.

Való igaz, leginkább a lemez pozitívumaként azt emelném ki, hogy Peter megtalálta a "saját hangját" . Ugyan is szólóalbum lévén, ez igen lényeges dolog. "A wave of bitterness" kapcsán nekem olyan szájízem volt, mint ha azok a dalok kerültek volna átdolgozásra, amik nem voltak elég ütősek, hogy felkerüljenek egy új Arcana albumra. Viszont kicsit úgy érzem, hogy Peter nem tud kilépni a saját árnyékából, vagyis a "Serpents Rouge" Arcana égisze alatt megjelentetett albuma sokkal egyedibb és eltérőbb hangulatú, mint Peter két szólóalbuma.

Elég mély hangulatú ez az album. Sokkal méllyebb és intimebb, mint az előző. Nagyon szépen hömpölyögnek a dallamok és az inkább ambientes témák sem unalmasak és szépen megszerkesztettek. A hárfa és a zongora témák nagyon tetszettek. A gitár témák, annyira nem egyediek (talán valamelyik Kammerheit albumon hallottam már hasonlót.).

Hangulat szempontjából kiválló az album. Számomra az elvonultságot testesíti meg. Valahogy úgy tudom elképzelni ennek az albumnak a hallgatását, hogy valami emberektől kevésbé látogatott helyen , vagy otthon egyedül, italozgatva (c) talán egy elborult verses kötet társaságában hallgatom. Nagyon jól fogalmaztál: "Nem minden esetben pozitív a hatás, bár meggyőződésem, hogy ez csak hozzáállás kérdése..." számomra sohasem depis, vagy befordulós, ezek is emberi érzések és csak megbéllyegzés kérdése, hogy egy hangulat vagy egy állapot mitől lehangol, vagy éppenséggel mitől gyönyörű és egyedibb érzés, mint a boldogság. Szerintem bánat nélkül nem létezik a boldogság és aki az előbbit nem ismeri, nem tudná értékelni a másikat.

Összességében tetszett az album, a borító is szebb lett, bár még nem a "Woww" kategória. Jól sikerült darab Peter munkáságában, de egyet értek azzal a megállapításoddal is, hogy nem a legértékesebb. Az egyedibb hangulatot még mindig hiányolom, jobb ötleteim lennének egy szólóalbumra.

Az Arcana-t nagyon várom... valami nagyon ütős anyagot sejtek. Viszont már jó lenne őket élőben is látni. Kár ,hogy itthon nincs rá esély.
(@)
Koncertek
Equilibrium - Renegades Tour 2020
január 28.,
Dürer Kert
European Galactic Terrortour
február 7.,
Barba Negra
World Dominion Tour 2020
február 20.,
Barba Negra
Kvelertak
március 10.,
Dürer Kert
április 11.,
Backstage München
május 16.,
Arena
június 11.,
Pannonia Fields
továbbá
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.092 seconds to render