Orange (2011)

A német Dark Suns eddigi három nagylemeze elég markánsan különbözött egymástól. Bár a közös nevező, a progresszív stíluselemek mindegyiken tetten érhetőek, mégis a zenei hatásokat, hangulati árnyalatokat, színeket tekintve máshová helyezték a hangsúlyt.
A 2002-es Swanlike még leginkább az Opeth, My Dying Bride-féle irányvonalat követte, hisz a domináns tiszta/dallamos ének mellett azért alkalmazták a death-es hörgést is, a zene pedig sokszor doom-ba hajlott. A 2005-ben megjelent Existence már erőteljesen magán hordozza a Pain of Salvation hatását, a fura, elég száraz hangzású Grave Human Genuine (2008) pedig egy kicsit kacérkodik a Meshuggah által divatba hozott töredezett, poliritmikus zenei világgal, de a fuvola többszöri megjelenése miatt a Psychotic Waltz neve is beugrik.
A maga nemében mindhárom lemez rendben van, bár úgy érzem egyiken se sikerült megmutatniuk, hogy milyenek is ők valójában, milyen az igazi Dark Suns hangzásvilág. Ügyesen csipegettek innen-onnan, de az önálló arculat még hiányzott.
És rögtön fölmerül a kérdés, hogy az Orange képes volt-e ezt meghozni.
Hát…nem teljesen.
Ugyanis nagy vonalakban arról van itt szó, hogy az Orange egy olyan stílusban íródott, ami közeli rokonságban áll az Opeth sokat kritizált új lemezével és a Pain of Salvation Road Salt albumaival. Tehát mélyen a ’70-es években gyökerező prog. rock található a „Narancson”. Igazi élő, organikus hangzásba pácolt kortalan muzsika, amiben főszerepet játszik a Hammond-orgona. A Toy címéhez illően egy játékos dal, rögtön billentyűvel nyit, a gitárok se metalosak, hanem inkább finoman, puhán szólnak. A fúvósok pedig még jobban ráerősítenek a nosztalgiára. Az ének még az eddigi lemezeiken megszokotthoz képest is színes, ebből a szempontból is rokonítható Daniel Gildenlöw dolgaival. Az orgona dominálta sound pedig megidézi az ELP és egy kicsit még a The Doors szellemét is. A jazz és a blues gyökerek is jelen vannak természetesen. Viszont sokkal heterogénebb az Orange, mint mondjuk a Heritage. Változatosabbak a tempók, a hangulatok, az énektémák. Az énekes szerencsére amellett, hogy ezer hangon szólal meg, képes a fogós dallamokra. Nem csak a refrénjei ütnek, de már a verzék is emlékezetesek. Egyébként mint ahogy anno az Existence-ről megjelent ’forgácsos kritika írója is megemlítette, a Dark Suns zenéje továbbra is képszerű. Sőt szerintem még sose volt ennyire az!
A hetes nóta viszont 100%, hogy még a prog. zenék iránt érdeklődő emberkéknél is ki fogja verni a biztosítékot! Legalábbis az első hallgatás alkalmával biztos. Ahogy az énekes „in medias res” elkezd fejhangon vonyítani, az nagyon komoly! Talán úgy gondolta, hogy ha valaki netalán tán elszendergett volna a Ghost kellemes lebegésén, annak fúj egy ébresztőt. Egyébként több klasszikus zeneszerző is követett el olyan csínyeket, hogy az andalító, halk részek után belekomponált a darabba egy hirtelen megdörrenő rézfúvós dallammenetet, így garantáltan felébredtek a hangversenyterem első soraiban igaz álmukat alvó zenebarátok… :D
Szóval még ilyen szempontból is teljesen korhű, „retro” az Orange!
És megjelenésében is, hiszen csakúgy, mint a Martyr Lucifer album esetében, a CD a Dark Suns-nál is úgy néz ki, mint egy bakelit lemez.

Bár még mindig nem tudom, hogy milyen is az igazi Dark Suns-stílus, végre találkoztam egy igazán szerethető naranccsal, melynek fogyasztását leginkább proggereknek merem ajánlani, de minden zeneileg nyitott egyén tehet vele egy próbát. Maximum azt mondja, hogy még hagyja érni egy pár napig, hétig, hónapig, évig…





 
Dark_Suns_Orange_2011
Kiadó:
Stílus:
Prog. rock
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Toy (3:54)
2.Eight Quiet Minutes (3:54)
3.Elephant (4:56)
4.Diamond (3:14)
5.Not Enough Fingers (5:00)
6.Ghost (6:27)
7.This Is Why They All Hate You In Hell (4:32)
8.Vespertine (8:27)
9.Scaleman (5:21)
10.Antipole (14:14)
Írta:
oldboy
2011. december 24., szombat, 10:48
Facebook:
Dark Suns - Existence (2005)
Kritika, Atika @ 2005. november 6., vasárnap
Koncertek
június 11.,
Pannonia Fields
Slipknot
július 3.,
Papp László Budapest Sportaréna
30. Rockmaraton Fesztivál
július 7.,
Szalki-sziget
továbbá
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.025 seconds to render