This Mortal Coil (2011)
A Redemption nekem - biztosan Ray Alder miatt - a Fates Warning kistestvéreként élt a tudatomban. Aldert nagyra tartom, mégis ezzel a csapatával bevallom őszintén nem kerültem valami közvetlen kapcsolatba. Igazából, most az ismertető írásakor kerestem rá, s meg kellett állapítanom, hogy a 2005-ös második lemezükön kívül (The Fullness Of Time - amin Ray bemutatkozott), a 2007-es The Origins Of Ruin, valamint a 2009-es koncertfelvételük, a Frozen In The Moment - Live In Atlanta van meg, de igazán felidézni nem nagyon tudok belőle semmit. Azaz nagy valószínűséggel túl nagy hatással nem volt rám...
Most itt a friss lemez, a This Mortal Coil, s megint csak vegyesek az érzéseim. Mert míg szól jól elvagyunk, de túl sok maradandót nem tudok felidézni. Ez persze nem jelenti, hogy gyenge lemez született, hisz például remekül szól a lemez, ami nem is csoda, hisz Neil Kernon volt a producer.
Szóval egy afféle konceptlemeznek is nevezhető anyagot hozott ki a csapat. Az összekötő szál az alapító-gitáros Nick van Dyk néhány éve megállapított betegsége (leukémia), ami miatt a dokik kb. 3-5 évet jósoltak neki. Nos ilyenkor az ember nyilván elgondolkodik, számot vet, átértékel bizonyos dolgokat. Aztán, amikor szerencsére mégis sikerül túlélni, akkor mit is tehet a zenész, megírja, kiírja magából a traumát és a megkönnyebbülést.
Szóval This Mortal Coil nem egy könnyed anyag, viszont ráadásképp jó hosszú is a maga bő 71 percével. És talán itt keresendő az ok, amiért nem tudok maradéktalanul lelkesedni érte. Egyszerűen ez túl hosszú ez a 11 dalos anyag. Ami még persze ettől nem is lenne gond, de bár szinte minden dalban találok értéket, szeretni való momentumot összességében mégis kevés nótát tudnék kiemelni.



Rögtön a nyitó Path Of The Whirlwind-ben annyira tipikusan Ray Alder-es énektémák vannak, hogy csak az nem asszociál a Fates Warning-ra, aki még sosem hallott a csapatról (van ilyen?), ráadásul a zene sem áll távol Matheosék világától. Igaz, később meg némi újabb kori Dream Theater hatás is érezhető billentyűs téren.
Kiemelkedő még szerintem a Blink Of An Eye, ami számomra megint csak a FW-t idézi. És nem kizárólag Ray miatt. Azután a No Tickets To The Funeral, amit meg a refrénje miatt tudok ajánlani. Azután ott a némiképp technos hatású, Noonday Devil, aminek megint csak elég emlékezetes refrént sikerült összehozni és ennél meg mintha a Nevermore szellemisége ugrana be, de ez lehet, hogy csak az én hülyeségem.
A Let It Rain ilyen fél-lírai cucc, ami kis pihenőt engedélyez. A Perfect számomra olyan prog rock bandákat idéz, mint a Threshold vagy a Spock's Beard.
Van tehát csemegézni való a lemezen, mert hát akár a dalok hangszerelését tekintjük, nem nagyon lehet belekötni, ahogy az előadásba sem. Nekem is csak a már említett problémám van az albummal, azaz, hogy keveslem az emlékezetes, fülbe ragadó dalokat. Ezt leszámítva azonban nem nagyon lehet belekötni. Az meg egyenesen pozitívum, hogy mennyi érzelem szorult a lemezbe.
Ráadásul a Travis Smith által jegyzett borító is passzol a hangulathoz.

A lemez jó szokás szerint megtalálható egy nagyon különleges limitált Digipak változatban is, amibe a bónusz lemezen olyan előadók hat dalát vették fel, mint Elton John, a Starship, a Toto, a Journey, az UFO és Tori Amos.

Redemption_This_Mortal_Coil_2011
Kiadó:
Stílus:
prog power
Értékelés:
 
Pont
: 7.5 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Path Of The Whirlwind (5:26)
2.Blink Of An Eye (5:57)
3.No Tickets To The Funeral (6:26)
4.Dreams From The Pit (9:11)
5.Noonday Devil (5:03)
6.Let It Rain (7:21)
7.Focus (5:43)
8.Perfect (4:48)
9.Begin Again (6:11)
10.Stronger Than Death (5:29)
11.Departure Of The Pale Horse (10:15)
Írta:
9000Sanyi
2011. október 18., kedd, 10:41
Facebook:
Morsimperator 2011. október 18., kedd, 18:25
Morsimperator
Csatlakozott:
2008. október 5.
Hozzászólások: 86
Szerintem is a legjobb a Snowfall on Judgement Day album!
Szénné hallgattam már.
Sajnos ez a mostani mostohatestvére sem lehet.
Ha a Snowfall on Judgement Day nekem 10 pont, ez a mostani csak 2.
Delete! :-(
oldboy 2011. október 18., kedd, 17:49
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1898
Tény, hogy ezúttal egy olyan fülbe mászó, slágeres dalt se írtak, mint az előző lemez Walls című meganótája.
És összességében is erősebbnek tartom a Snowfall on Judgement Day albumot.
Persze gyenge lemezt valszeg sose fognak kiadni, de ez nálam is olyan 7.5, max. 8 pontos.

Azért remélem, hogy hamarosan a Fates Warning is új lemezzel rukkol elő, mert az Arch/Matheos opusz és Ray Alder itt nyújtott teljesítménye alapján egy újabb kiváló lemez várható tőlük! \m/
Koncertek
Jinjer
december 22.,
Barba Negra
The Great Tour
január 22.,
Papp László Budapest Sportaréna
Equilibrium - Renegades Tour 2020
január 28.,
Dürer Kert
European Galactic Terrortour
február 7.,
Barba Negra
World Dominion Tour 2020
február 20.,
Barba Negra
Kvelertak
március 10.,
Dürer Kert
április 11.,
Backstage München
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.069 seconds to render