Második lemezével jelentkezett az a New Jerseyi Gridlink, melyet a grinderek körében kultikus státuszba emelkedett Discordance Axis-ból ismert Jon Chang hívott életre még 2004-ben. A négyes 2008-ban keltett feltűnést a debütáló Amber Gray-jel, egy tébolyultan technikás és gyors anyaggal, melynek hallatán azonnal lecsapott rájuk a fajsúlyos előadókban utazó Hydra Head kiadó. Három év szükségeltetett ahhoz, hogy a civilben számítógépes játékokat fejlesztő Jon, és a japán Mortalizedból és a Hayaimo Daisukiból ismert Matsubara elkészítse a folytatást, azonban megérte várni, az Orphan, ha lehet, még a debütnél is betegebb lett.

A Gridlink azon grindcore csapatok táborát erősíti, akik nem a hagyományos vonalat viszik tovább, tehát nem a már bevált punkos riffekben, crusty tempókban utaznak. Náluk nem idegen a technikás játék, a stílusban nem megszokott elemek átmentése (halld például a címadóban vagy a Last Red Shoulderben a szinte már blackes dallamokat, vagy helyenként a Botch-ra jellemzően kifacsart gitártémákat). A zene iszonyú gyors és beteges, a rendelkezésre álló 12 perc alatt végig pengeélen táncol a káosz, melyet a Discordance Axis (evidensen...), az új-mexikói Noisear, a The Ergon Carousel (ex Beecher és Narcosis tagok bandája, a Dead Blanks korong melegen ajánlott, ha az Orphan is bejött!), vagy a Tusk, a Joe Pesci és a Maruta keverékeként lehetne nagyjából körülírni. Egyszerre pszichopata, kaotikus és aprólékosan felépített ez a zene, a váltásokkal telepakolt, mégis elsöprő tempó pedig nem véletlen, hisz az a Bryan Fajardo veri szét a dobcuccot, aki a Kill the Client, illetve egy időben a Phobia sorait erősíti / erősítette. Az intenzitás, a fantázia terén nagyon sok pályatársukat állva hagyják, a Scopedog, az Embers, Blood And Treasure vagy a Dar al-Harb fantasztikus (dallamos) gitártémái pedig messze kiemelik a bandát az átlag csörömpölők közül. A gitártémák terén abszolút előrelépést érzek, pedig az Amber Gray sem volt gyenge, Jon pedig ismét kiereszti jellegzetes orkánerejű sikolyait, megspékelve némi hörgéssel és károgással.

Aki kedveli a fent említett bandákat, illetve barátságot kötött a debüttel, az kizárt, hogy csalódjon ebben a penge hangzású, 12 számos, 12 perces könyörtelen anyagban, melynek pusztán egyetlen hibája van: a rövidsége.