Road Salt Two (2011)
A svéd Eskilstunából származó, 1984 óta (akkor még Reality néven) aktív csapat, ami 1991 óta hallgat a Pain Of Salvation névre a szívem csücske, ez nem titok. Nem vagyok ugyan úgynevezett die hard fan, de igyekszem követni az eseményeket és a koncertekre is eljutni. S napjaink egyik legizgalmasabb és folyton megújuló csapatának tartom a bandát.
Kapcsolatunk a Remedy Lane albummal indult, s bár a korábbi anyagaikat is bepótoltam és azok között is vannak kedvenc dalaim szerintem - és ezzel lehet, hogy sokan nem értenek egyet - a Scarsick/Road Salt One lemezekkel alkottak nagyot. A sokak szerint kimagasló BE nekem valahogy nem jött be teljes egészében.

Mivel a tavalyi Road Salt One nagyon megfogott, s azóta is rendszeresen pörög a kocsiban a CD tárban, nagyon vártam a folytatást, a zenekar nyolcadik nagylemezét, ami Road Salt Two címmel szeptember 26-án jelenik meg.
Elsőre hasonló érzéseim voltak, mint az első résznél. (Igaz, most már akkora meglepetés nem ért.) Szóval ismét szerteágazó, kísérletező anyag született, aminek befogadásához jó adag nyitottság is szükséges.
 
Természetesen nem a PoS lenne, ha megismételték volna bármelyik korábbi alkotásukat, mégis annyira jellegzetes, csak rájuk jellemző.
Gildenlöw egy zseni véleményem szerint, ez nem is kérdés, s hogy a banda tagjai is kivételes zenészek szintén vitán felül áll. Elég csak a sokszínű vokálokra gondolni.
Szokásukhoz híven megidézik a '70-es évek prog rockját, de bőven kalandoznak más stílusokba is. Ilyen például a western filmzenés To the Shoreline.

Vannak visszautalások az első részre (Mortal Grind), de akár a régebbi lemezekre is (The Physics Of Gridlock). Ebben ráadásul franciául is énekelnek, nyilván Léo Margarit dobos, aki a legutóbbi A38-as bulin már megmutatta tehetségét. Némileg sanzon hatású a dal.
Még elemezhetném az egyes számokat, de jelenleg a legnagyobb kedvenc a The Deeper Cut, a maga bepörgő dallamaival, refrénjével. Meglepne, ha nem szednék elő koncerten. Az 1979 pedig egyfajta sztorizós, elmélkedős darab.

Általánosságban talán azt mondhatnám, hogy míg a Road Salt One összességében pozitívabb hatású volt, pedig azon is vannak lélektani mélységek (Where It Hurts például...), itt fájdalmasabb, befelé fordulóbb lett a végeredmény. Ezt még a borító is jól mutatja.


Az viszont biztos, hogy ez is nagyon jó lemez lett, jó dalokkal, amik megismeréséhez sok-sok hallgatáson keresztül vezet az út. Nem érzek sem alkotói válságot, se megfáradást, azt meg majd az idő eldönti, hogy lesz-e akkora kedvenc, mint az első rész. Mindenesetre október 18-án irány az A38!
Pain_Of_Salvation_Road_Salt_Two_2011
Kiadó:
Stílus:
modern prog rock/metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Road Salt Theme
2.Softly She Cries
3.Conditioned
4.Healing Now
5.To The Shoreline
6.Eleven
7.1979
8.The Deeper Cut
9.Mortar Grind
10.Through The Distance
11.The Physics Of Gridlock
12.End Credits
Írta:
9000Sanyi
2011. szeptember 21., szerda, 00:11
Facebook:
Avandra - Descender (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 24., péntek, 19:10
Pain of Salvation - In the Passing Light Of Day (2017)
Kritika, 9000Sanyi @ 2017. január 24., kedd, 11:31
ARTmania 2016 - 2016. július 29.-30.
Koncertbeszámoló, Lew @ 2016. augusztus 7., vasárnap, 18:25
Pain Of Salvation - Falling Home (2014)
Kritika, 9000Sanyi @ 2015. január 10., szombat, 13:40
Pain Of Salvation - Acoustic Tour 2013 - Club202, Bp. - 2013. április 7.
Koncertbeszámoló, 9000Sanyi @ 2013. április 11., csütörtök, 08:56
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.022 seconds to render