Arcana
Inner Pale Sun (2002)
Létezik egy stílus (igen, sajnos mindent bekategorizáltak már) mélyen a föld alatt, amit úgy szokás nevezni, hogy neoclassical. Egyéb dolgok is történnek az undergroundban a metalon kívül, de erről talán egy másik kritikában...
Aki olvasta a Sophia recenziót, annak nem mond újat, hogy Peter Pettersson (később, házassága után Peter Bjargö - a svédeknél fordítva működik: a férj veszi fel a feleség nevét) eredetileg az Arcana "agya".

Neoklasszikus. Mit is jelent ez? Többnyire a klasszikus zene hangszereit/hangmintáit felvonultató zeneiség. De nem ilyen egyszerű a meghatározás. A dalok hangszerelése, hangulatvilága is olyan...  Beethoven, Chopin, Dvořák, stb. zenei szellemiségét idézi a szcéna. Mindezt mai, modern megközelítésben.

Érdekes, hogy a black metalosok köreiben vált népszerűvé a stílus, bár ha jobban belegondolok, nem véletlenül. A klasszikus hangszerparkot használva vagy imitálva egy rendkívül gyászos hangulatot szokás biztosítani neoklasszikus körökben. Az, hogy személyre szabva ki mennyire fogékony az andalító lemezekben megtalálni a fordulatot, a felemelő magasztosságot, nincs megállapítva feljegyzések, közvéleménykutatások által, de nem sokan - ennyi bizonyos.

Peter Pettersson az Arcana 1993-as megalakulása óta Ida Bengtssonnal (akkori párjával) kooperált, és pontosan a ...The Last Embrace című lemez munkálatai közben váltak el útjaik, így szinte adott volt, hogy Peter egy olyan lemezzel rukkoljon akkor elő, ami kiemeli őt a hasonszőrű neoclassical formációk közül. (Nem mintha a korábbi Dark Age Of Reason és a Cantar De Procella, ...The Last Embrace lemezeknél nem így lett volna, de vitathatatlan a csoport előrerendülése e lemez kapcsán konstatálható.) Mégis az Inner Pale Sunt mutatom be. XD

Hatásként a Dead Can Dance munkásságát hangoztatják a rajongók, sőt maga Peter is. Nem vitatkozok, nincs értelme... Egyértelmű, hogy nagy hatással bír az Arcana munkásságára a Dead Can Dance által kitaposott zenei ösvény, de kópiáról szó sincs; jajj, dehogy!

A My Cold Sea kezdése azonnal a föld fölé emel. Egyetlen téma egy hangnemváltással, de olyan direkt és éteri, hogy szavakba foglalni képtelenség. Dübörgő üstdobok, imitált vonósok és csodálatos férfi-női vokálok fűszerezik a dalt. Monotonitásában is nagyszerű.
A Lovelorn című folytatás is egy végtelen lecsupaszított darab, de felettébb lenyűgöző. Peter itt megvillantja orgánumát (ami koncerteken sokáig nem jött vissza sajnos, de az utóbbi évek fellépései azt bizonyítják, hogy képes a folyamatos fejlődésre...), nem is akárhogyan: dallamvezetése valóban a klasszikus műveket idézi; leírhatatlan…




Az Icons-nál szembesül elsőként az Arcana rajongó, miszerint a klasszikus hangszerek immár élőben lettek feljátszva az ezt megelőző három lemezhez képest. A gregorián ének gyönyörű! Ugyanezt a vonalat folytatja a We Rise Above, egy sokkal közérthetőbb (verze-refrén-verze-refrén) dalszerkezettel. A dal második felében a mély tónusú énekhez csatlakozik a női vokalizáslás is (Ida Bengtsson-t ugyan soha nem tudta felülmúlni Peter újdonsült barátnője (később felesége), se a beugró énekes…)).
És ha azt hinné a hallgató hogy nincs tovább, hát bizony félreértékelte a lemezt, mert az Innocent Child-dal megkoronázzák fentebb leírtakat. Nem is mondom, ezt hallani kell:





Song Of The Dead Sun: komor csembalóval kezd, ami végigvezet az egész dalon, de még hogyan! A bevezetés után üstdobok repesztik szét a hallójáratot, majd egy keleti dallamvilággal megáldott vonós szűrődik be a fejbe. A dal egyetlen egy témára épül úgy, hogy folyamatosan bontakozik ki. Lényegében a katarzis megvan, de nem késlelteti a dolgokat a zenész...
A Song Of The Dead Sun éteri kezdése egyből magávalragad: itt le kell ülni, elgondolkodni. Suttogásokkal előadott szöveg a zenei magasztosság köbgyökeként! Gyönyörű darab!
A Season Of Thought varázslatos világa egy más, tökéletes létbe kalauzolja a hallgatót, s végül a Closure-ral teszi rá arra a bizonyos i-re pontot.

Megismételhetetlen lemez ez, elfogultsággal és elfogultság nélkül is ezt kell mondanom.
A svéd zeneiség klasszikus gyöngypontja az Inner Pale Sun, nincs mit szépíteni rajta.
Merengős pillanataidban egy próbát megér, a többi úgyis jön magától...(vagy nem...).

Arcana_Inner_Pale_Sun_2002
Kiadó:
Stílus:
neoclassical/dark wave
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.My Cold Sea (4:29)
2.Lovelorn (5:23)
3.Icons (4:35)
4.We Rise Above (4:43)
5.Innocent Child (5:18)
6.Song Of The Dead Sun (4:08)
7.Season Of Thought (4:15)
8.Closure (5:05)
Írta:
zeba
2011. augusztus 27., szombat, 15:13
Facebook:
Mintra 2011. augusztus 29., hétfő, 12:59
Mintra
Csatlakozott:
2011. augusztus 23.
Hozzászólások: 5
Helló

Köszönöm az Elendel kapcsolatos infót. Ez új volt számomra. Mondjuk megértem, egy egész szimfónikus csapatot fizetni nem lehet olcsó buli. Visszatérhetnének a régbbei hangszereléshez, szerintem az is jó volt, sőtt nekem jobban is tetszett. Az üvöltéseket és sikolyokat meg különösen hiányoltam:-D)). (hrhr)
godfucked 2011. augusztus 29., hétfő, 11:26
godfucked
Csatlakozott:
2004. március 16.
Hozzászólások: 2759
Elendnek az volt a hivatalos oldalán pár éve, hogy a hangszerelés k*rva sok pénzbe kerül és nem folytatják a zenekart.
Azóta ez persze változhatott.
--
Did I see a moment with you,
In a half lit world,
I'm frightened to believe,
But I must try
Perszepeta 2011. augusztus 29., hétfő, 11:22
Perszepeta
Csatlakozott:
2010. szeptember 28.
Hozzászólások: 1308
Válasz Mintra üzenetére:

Helló Perszepeta

Ha megengeded ajánlok pár bandát




Köszi szépen, ezek közül csak 1-2-t ismertem, de akkor majd apránként beszerzem ezeket!
Elendről én sem tudom mi van, hosszabb pihenőn vannak, de már hallottam olyat is, hogy feloszlottak (de ez hülye pletykának tűnik); semmi hivatalos :-(
Mintra 2011. augusztus 29., hétfő, 07:54
Mintra
Csatlakozott:
2011. augusztus 23.
Hozzászólások: 5
Helló Perszepeta

Ha megengeded ajánlok pár bandát:

Aura Noctis; Atrium Animae; Hexperos (régebben gothica); Narsilion; Dark Sanctuary; Artesia; Die Verbannten Kinder Evas; Weltenbrand, Ashram. Ha egy kicsit folkosabb témák is érdekelnek, akkor a Trobar De morte, Faun; Omnia; Sava; Ad Danza; Adas. Ha tetszik a Dead Can dance, akkor: Ifran; Daemonia Nympe; Omansphere, Vas; Rajna. Persze még rengeteg más profi banda is van, itt csak a legismertebbek közül említettem párat.

üdv

Remélem az Elend hamarosan kiad valamit... ha valakinek van erről infója, azt megköszönném!
Perszepeta 2011. augusztus 28., vasárnap, 23:39
Perszepeta
Csatlakozott:
2010. szeptember 28.
Hozzászólások: 1308
Pont az ilyen zenékből van mostanában nagy hiányom... Az Elend után a legnagyobb kedvencem az Arcana ebben a stílusban (igaz bőven vannak eltérések a kettő között), ez pedig szerintem is abszolút 10 pontos remekmű.
Mintra 2011. augusztus 28., vasárnap, 18:52
Mintra
Csatlakozott:
2011. augusztus 23.
Hozzászólások: 5
Üdv

Köszi a cikket. Jó kis írás lett ez is.

Kár, hogy hazánkba nem akarnak ellátogatni, bár úgy hallottam,idén ismét fellépnek Romániában. Egyébként készül az új album. Ezen hegedű is helyet fog kapni, Lady Nott (Narsilion) már feljátszotta a hegedűtémákat. Remélem idén megjelenik... (whistle)

üdv
Koncertek
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.047 seconds to render