Vovin (1998)
Ha valaki arra vállalkozik, hogy összeszámolja hány ember zenélt eddig Christofer Johnsson-nal, nem lesz könnyű dolga. Ugyebár a Wiki-t fellapozva hamar kapunk egy számot, viszont olyan adatok, minthogy a The Miskolc Experience című koncertkiadványon V. Molnár Judit is énekel, már egy kis utánajárást igényel. Egyszóval a fent említett svéd úriember, aki 1987-ben megalapította a Theriont, az elmúlt huszonnégy évben valami bődületesen sok zenészt alkalmazott a banda kiadványain, melyekből eddig tizenhat született. Ebben persze az első demók is benne vannak, de én a zenekarok diszkográfiájához fontosnak tartom a demókat is megemlíteni.

A Vovin 1998-ban jelent meg, mint a hetedik lemez, kettővel a nagysikerű, és az áttörést meghozó Theli után. Johnsson a gitáros, dalszerző (és itt még énekes is néhol), agytröszt bő ötvenkét percben tálal itt egy meglehetősen sokszínű, a tucat gótikus és szimfónikus unalmaktól nagyon eltérő lemezt. Hasonlítsuk csak össze a Clavicula Nox lágy dallamait és andalító tempóját, az utána következő The Wild Hunt lendületével, és harsányságával. Ez például egy olyan pont, ahol a Therion több tud/tudott lenni a kortársaknál. Egyszer hallottam egy stílusmeghatározást a Therionra - romantikus metal. Találó...
Az első végighallgatás után egyből kiderül, hogy a Therionra kezdeti időkben jellemző agresszív ének eltűnt, a helyét a sokszínű férfi és női vokál vette át. A női dalnokok Martina Hornbacher (egy ideje Martina Astner) és Sarah Jezebel Deva (Cradle of Filth) a nem kis testű, de hangjában kikezdhetetlen szoprán hölgyek voltak, és Ralf Scheepers férfi szólista mellett még egy nyolctagú kamarakórus kíséri le a lemezt.
Ezen kívül Johnssonnak itt már volt pénze a szintetizátorokat mindinkább valódi vonósokkal lecserélni.

Mint ahogy azt a vokáltémák sokszínűsége is mutatja, megint csak egy olyan lemezzel van dolgunk, ahol a hangulat sokkal inkább az előtérben van, mint a hangszeres szereplés, de nézzük meg egy kicsit részletesebben, hogy mit is rejt a Vovin...
A pengetős hangszereknél túl nagy virga nem figyelhető itt meg (Johnsson egyszer egy nyilatkozatában kijelentette, hogy nem tartja magát egy nagy gitárosnak), viszont a dobos Wolf Simon elég szépen odateszi magát. Nagyon okosan azt a taktikát használja, amit csak nagy önuralommal bíró zenészek képesek, miszerint akár több számon keresztül nyugodtan kísér, vezet (ami dob alapvető feladata), aztán hirtelen úgy dönt, hogy pár másodpercre övé a főszerep, és leküld egy hihetetlen pörgetést. Érdekes, hogy a Secret of the Runes című 2001-es lemezen Sami Karppinen ütős ugyanezt a taktikát használja (a Summernight City befejező tétel végén, ami eredetileg egy Abba dal, pörget egy akkorát, hogy a gyanútlan hallgató hirtelen azt sem tudja hol van, miközben a lemez többi részén egy átlagosan jól képzett dobos látszatát kelti).
 
A dalok közül egyetlen egyet szeretnék csak kiemelni, mégpedig a zárótétel hatperces Raven of Dispersiont. Azért mert egy doom bandát megszégyenítő profizmussal ötvözik a lassú tempót és a brutális súlyt a monumentális kórusokkal. Gyorsan hozzáteszem, hogy a dal semmiféle doomos hatással nem bír, csupán a tempó és a SÚLY jellemzésére használtam.


 
A szövegek szempontjából a dolog nem túl egyszerű, mert egy valóságos mitológiai karnevált találunk itt mindenféle szörnnyel, angyalszerű lényekkel, a buddhista és az iszlám vallásba is átkalandozva időnként. Az egész lemezt átszövi az okkultizmus sötét hangulata, de a diplomatikus fogalmazásnak köszönhetően a fene tudja eldönteni, hogy Johnsson mit érez magáénak a rengeteg eszme közül. No meg
vannak sárkányok is.

Fontos kiemelni, hogy Johnsson nem csak a dalok fő témáit hozta, hanem személyesen komponálta meg a komolyzenei kíséretet és az összes vokáltémát is.
A felvételek 1997 december és 1998 január hónapokban történtek a németországi Woodhouse stúdióban, akárcsak - jééé - egy másik svéd emblematikus zenekar, a Tiamat pár lemeze esetében. A keverést és a masztert is ugyanaz az úr - Sigfried Bemm - látta el, mint Johan Edlundéknál. Ebből kifolyólag a hangzás az angol nyelvből kölcsönvett kifejezéssel "high end".

Érdekes utazással, illetve annak élményével lesz gazdagabb, aki végighallgatja ezt a remekművet. Ez a zene egyszerre klasszikus, de modern is, sötét és szép, melankolikus vagy pörgős. Igazi változatos darab egy igazi zenei lángelmétől.




Therion_Vovin_1998
Kiadó:
Stílus:
szimfónikus metál
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.The Rise of Sodom and Gomorrah (6:45)
2.Birth of Venus Illegitima (5:13)
3.Wine of Aluqah (5:02)
4.Clavicula Nox (8:47)
5.The Wild Hunt (3:47)
6.Eye of Shiva (6:17)
7.Black Sun (5:08)
8.Draconian Trilogy: The Opening (1:28)
9.Draconian Trilogy: Morning Star (3:34)
10.Draconian Trilogy: Black Diamonds (2:56)
11.Raven of Dispersion (5:57)
Írta:
Nagaarum
2011. augusztus 24., szerda, 08:44
Facebook:
bahon 2011. augusztus 25., csütörtök, 20:46
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Ismét gratulálok az íráshoz! Ráadásul a négy kedvenc együttesem egyikét találtad el. (L)
Én is ezen lemezükkel pecsételtem meg a sorsomat, miután ezt hallottam elsőként tőlük, de nálam az igazi zenei csúcs, a megismételhetetlen a zenetörténelemben (valóban így is gondolom!!!) az a Deggial lemez Via Nocturna II. tételének a vége. Olyan zenei együttállást, érzelmi töltést, össznagot, lassú építkezést senki nem tud és tudott írni, csupán a zenezseni Christofer Johnsson.
Síromig hálás vagyok neki!

Nagaarum 2011. augusztus 24., szerda, 11:15
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Válasz goathornedgod666 üzenetére:

meg egy tokeletesen talalo kritika,egy masik kedvenc eggyutesemtol,gratula.A lemez tenyleg szuper de en a Theli-re eskuszom,ott meg megvolt a mult de kacsingatott a jovo is,meg aval a lemezzel ismertem meg a bandat.


Köszi, és egyetértek! (hrhr)
A Theli is zseniális, és tulajdonképpen én sem tudom eldönteni, hogy melyik a jobb. Az sötétebb, vadabb, ez meg letisztultabb, átgondoltabb. Végülis azért erről írtam inkább, mert nekem meg ez volt az első lemezük, amit megismertem.
--
A sátán rossz. X.
Pistike66 2011. augusztus 24., szerda, 11:10
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Nekem történetesen a Theli a kedvencem de különösebb probléma itt sincs, ahogy úgy általában sincs velük nagy probléma. :-) Végig magas színvonalú munkákat bocsátottak ki, az első Of Darkness kivételével szerintem mindegyik lemezük nagyon jó.
goathornedgod666 2011. augusztus 24., szerda, 11:05
goathornedgod666
Csatlakozott:
2009. február 17.
Hozzászólások: 4417
meg egy tokeletesen talalo kritika,egy masik kedvenc eggyutesemtol,gratula.A lemez tenyleg szuper de en a Theli-re eskuszom,ott meg megvolt a mult de kacsingatott a jovo is,meg aval a lemezzel ismertem meg a bandat.
--
HAIL SATAN MOTHEFUCKERS!!! \,,/ http://www.last.fm/user/Goathornedgod66
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.062 seconds to render