Peter Bjargö (korábban Peter Pettersson) neve a svéd neoclassicalt játszó Arcana kapcsán lehet ismerős azok számára, akik szeretik a depresszív, borongós hangulatú, de egyszerre gyönyörű zenéket. Peter 2000-ben úgy döntött, hogy az Arcana különleges zeneisége mellett szüksége van egy másik csatornára, amivel kiengedheti magából dühét és feszültségét. Így alapította meg egymaga a Sophiat. E project csupán néhány évet élt meg, de kiadványokból nem volt hiány. Az industrial körökben méltán nagynevű svéd Cold Meat Industry égisze alatt jöttek ki a nagylemezek, az EP-k, a mini CD-k, 2001-ben egy 7”-es és egy 10”-es vinyl-t pedig Peter éppen akkor alapított kiadója, az Erebus Odora engedte útjára. A Sophia utolsó világra mért ipari csapását, a 2003-as keltezésű Deconstruction Of The Worldöt már a kanadai Cyclic Law gondozta. Tavaly gondolt egyet Frederic Arbour (Cyclic Law) és a mára már beszerezhetetlen, vagy csak horribilis összegekért, ex-gyűjtőktől megvásárolható limitált példányszámú kiadványokat egybegyűjtötte és egy A/5 méretű hat paneles füzet formájában újra kiadta.


A fent említett utolsó album kivételével az összes kiadványt tartalmazza a The Collective Works 2000-2003. Nem fogok lemezről-lemezre kivesézni minden dalt. Azért választottam kritikám tárgyává ezt a kiadványt, hogy egy átfogó képet adjak a Sophia munkásságáról.


A Sigillum Militum (középkori templomos lovagok pecsétje) 2000-ben jelent meg, és egyből nagy port kavart a neoclassicalt/martial industrialt kedvelő emberek, zenészek között. Peter egy olyan lemezzel rukkolt elő, amitől a már évek óta működő, hasonló stílusban mozgó csoportoknak is leesett az álluk. Elmondhatatlan mélységekbe húznak le a szuggesztív szintetizátorok, a bejátszott lelassított gregorián énekek. A katonai dobokat ekkor még ő maga játszotta fel, melyeket széteffektezve kevert a mély szintetizátor hangszínekre. Olyan egyéni megszólalást sikerült elcsípnie, ami megismételhetetlen. (Az Arcanat 1993-ban alapította, szóval zenei, produceri tapasztalatokból nem volt hiány.)

2001 áprilisában következett a négy dalt tartalmazó Aus Der Welt 10"-es barna vinyl formában, ami nagyjából a bemutatkozó lemez hangulatát viszi tovább azzal a különbséggel, hogy itt előtérbe kerültek a bejátszott vokálok, és egy dinamikusabb, lendületesebb irányba indult el, de a hangulati mélységek természetesen megmaradtak.

2001 júniusában járunk, mikor megérkezett a második, Herbstwerk címet viselő nagylemez. A Miserere című bevezető itt is egy végletekig lelassított gregoriánnal operál, melynek hatására megfelelő körülmények között egy mély, hipnotikus állapotba kerülhet a hallgató. Na, nem a virágos rétre, inkább a benső pokolba... Folytatódik az előző két hanghordozó által megálmodott Sophia hangzás, de Bjargö itt már digitalizált hangmintákból szolgáltatja a szigorú, menetelős üstdob-kisdob párost. Egyáltalán nem zavaró, és véletlenül sem érződik ez: tökéletesen megoldotta a hangsúlyozásokat. A hangszerpark – nevezzük így – sokkal szélesebb palettáját vonultatja fel a Sigillum Militumhoz képest. Amit az Aus Der Welttel előrevetített, az igazán itt teljesedik ki. A neoclassical, a dark ambient és a martial industrial stílusok tökéletes egyesítését hallhatjuk itt nyolc dalban.

2001 novemberében rögtön újra jelentkezett a Sophia a Death, Dumb And Blind című 7” picture disc-kel, ami eléggé elüt az eddig megszokottaktól. A címadó szám - enyhe túlzással - egy oldschool electro-industrial kicsapongás, a második dal pedig egy koszos, bejátszásokból összetákolt menetelős szerzemény. A gyűjtemény mélypontja.

Ezt követte 2002. május 3-i megjelenésével a The Seduction Of Madness mini album, de még hogyan! Eredetileg Francisco de Goya Szaturnusz felfalja gyermekét című festménye volt a lemez ihletője, majd a dalok írása közben Edward M. Podvoll azonos című könyvével kapcsolta össze Bjargö a koncepciót. Mindhárom tétel konceptlemez lévén ugyanazokból a hangmintákból építkezik. Képzeljetek el egy égig nőtt katonaóriásokból verbuválódott hadsereget, akik egyként ütik a dobokat úgy, hogy maga a végtelen univerzum veri vissza azok hangjait. Bombasztikus! Nem tudom szavakba foglalni. A martial szcéna magasan kiemelkedő alkotása.

Szintén 2002-ben következett az újabb sorlemez, a Spite. A neoklasszikus részek háttérbe szorultak - torzított fúvósok, vonósok és némi zongora ugyan fel-feltűnnek -, így egy tradicionális értelemben vett ipari hangzású lemez zárja ezt a gyűjteményt. A svéd zenész egyénisége jelen van a Spiteon is, de most olyan aspektusból közelít, ami igazából nem a sajátja.

A military industrial szcéna egyik gyújtópontja egyben kívülállója volt a Sophia: nincsenek politikai utalások, világháborús fotók, eszmei szimbólumok, csak a megismételhetetlen hangulat van, csak a vágyódás, a lélek örökké megújuló sötét éjjelének megismerésének és felszámolásának vágya.