Malevolentia
Ex Oblivion (2011)

 Most már tizennégy éve annak, hogy egy bizonyos Dimmu Borgir elkövette azt a szentségtörést, aminek következtében egy teljesen új, talán pontosan annyira imádott mint amennyire gyűlölt, szinfónikus black metal vonal bontakozott ki. Azt hogy ez mennyire trú, vagy mennyire nem, mennyire lettek szarabbak a raw lemezek ettől és az ősblackerek mennyire higultak fel saját mérgük levében, nem tisztem megítélni. Az viszont kétségtelen, hogy sokak kapálódzva tiltakozása ellenére megkerülhetetlen és minden eddiginél sikeresebb irányzat ennyi év elteltével sem óhajt önszántából kifulladni. Maximum az óvatlan hallgató fullad bele abba a mocsárba, amit a nagyok táncát másolva megannyi mimézist művelő kéretlen követő dagasztott az elmúlt évek során.

 Igen, igen, a 2003-ban született és éppen a második nagylemezét megjelentető francia Malevolentia is ide tartozik. Nem is kell kerülgetni nagyon a forró kását. Amit a csapat csinál, az maximálisan megfelel a stílus minden alapvető paraméterének, messze kerülve bármi kétes eredményt hozó egyediséget. Minden esetlegesen volt, vagy sosem volt friss és új hajtást lekacsoltak magukról a srácok, és mintára sövénnyírták kicsiny szinfóblack előadásukat, csak hogy észrevétlenül belepasszoljanak a kicsit már túldíszített franciakertbe. Természetesen egy a stílus kereteit percig sem feszegető és egy darab eredetiséget sem birtokló csapat is képes jó lemezt letenni az asztalra. Talán első fülelésre a Malevolentia is képes azt a varázsport belehinteni az érdeklődő szemébe, amitől a rusnya banya is hágható menyecskévé vedlik át. Azonban a mézes máz alatt nem lakozik sem véresen ropogós hús, sem zsíros falatok csak hamu ízű színtelen, szagtalan pernye. A zeneiség talajára visszatérve, kétségtelenül minden egyes kis részlet a csapat kezében van, ami kell(ene) a sikerhez. Vastag hangzás, sejtelmes intro, tekerés ezerrel, szinfónikus aláfestések garmadája, bombasztikus hangulati szőnyegek, zongora, női beszédfoszlány, orgazmus közeli nyögdécselések és a károgó-rikácsoló gonosz malevolentiai helytartója is képviselteti magát. Azonban a csodálatosan összeharácsolt elemek avatatlan kezekben a művészetből giccset, az ínycsiklandozó remekműből cukormázas felfújt habcsókot képesek csak kreálni. A karmester önnön nagyságának magasztalása közben grandiózus díszletein átbukdácsolva taknyol bele a zenekari árokba, majd rizsporos és véres képpel vigyorogva vezényli tovább a műanyagszinfóniát. Nincs itt más, mint groteszk maszkabál, csalóka csalogányok és csalfa csillogás…

A pazar külsőbe csomagolt Cradle of Filth-et és Dimmu Borgirt másoló Mystic Circle és Cryptic Tales másolatának friss nagylemeze még így is simán megeteti magát majd a célközönséggel, mert ami csillog azt a szarkák bekajálják. Csak az érték, a mélység és a valódi alkotás hiánya fogja kirekeszteni azokat a különcöket, akik még mernek ezen princípiumok mentén ítélni.
Malevolentia_Ex_Oblivion_2011
Kiadó:
Stílus:
Szinfónikus black tobzódás
Értékelés:
 
Pont
: 5 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Ex Libris Oblivionis
2.Serment De La Corde
3.Martyrs
4.A L’Est D’Eden
5.Dies Irae
6.Dagon
7.Nyarlathotep
8.Ex Oblivion
9.La Nonnet Et L’Incube
10.La Geste Du Corbeau
Írta:
emp
2011. augusztus 14., vasárnap, 16:22
Facebook:
Infestum - Monuments of Exalted (2014)
Kritika, emp @ 2014. szeptember 16., kedd, 19:55
Tuska Open Air Metal Fesztivál - 2014.6.27-29, Helsinki, Suvilahti
Koncertbeszámoló, andiprkl @ 2014. július 10., csütörtök, 22:44
Tuska Open Air Metal Fesztivál - Helsinki, 2014.6.25-27
Galéria, andiprkl @ 2014. július 5., szombat, 15:26
Black River - Black'n'Roll (2009)
Kritika, haragSICK @ 2010. január 24., vasárnap, 00:22
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.022 seconds to render