A 2008-ban feloszlott Black Leaves romjain alakult 2009. szeptemberében a bicskei Ide Gen. Győrik Szabolcs és Nagy Attila folytatni akarta a zenélést, így társakat kerestek. Mire összejött a végleges felállás, két dalt már el is készítettek ehhez az anyaghoz... A nyitó Veil Of Secrets rögtön egy akusztikus akkordozással kezd, majd hatásos gitárszóló díszíti azt. Ezután berobban az Ide Gen egy egyszerű riffre támaszkodó hörgős verzével. Az akusztikus rész zongorakísérettel rendszeresen visszaköszön. A kiállásokban a gitárkíséretekkel valami gond van (hangszerre gyanakszom), jobb lett volna egy oktávval lejjebb feljátszani.
A második The Plan címet viselő szám nyitótémája kísértetiesen hasonlít az előző befejezéséhez - talán a koncepció része. Itt megtapasztalhatjuk a tiszta vokált, ami egyáltalán nem rossz, sőt! Több részben megvillanthatnák a srácok, mert nagyon feldobja zenéjük hangulatát.
A Chain című tétel szintén egy nagyszerű folkos akusztikus témával kezd, majd folytatja az első két dalnál megszokott "idegenkedést" azzal a különbséggel, hogy ez tűnik a legkiforrottabbnak, a legösszetettebbnek a négy szám közül. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy - jó értelemben - ez a legslágeresebb tétel a Demo-No-Cracyn.
A záró Bleating Mass direktségével rögtön ellenpontozza is ezt: arcbamászós nagyon. Természetesen itt is szerepet kapnak a billenytűk és a dallamos gitártémák, amik nagyszerűen ellensúlyozzák a durva részeket.

Az Ide Gen demója leginkább az Amorphis korai munkásságát idézi, tehát igazából nem nagyon távolodtak el a srácok a Black Leaves zenei irányától, a különbség talán annyi, hogy a rövidebb, de fogósabb dalok felé orientálódtak. Női vokál ugyan nem hallható a bicskei csapat bemutatkozó lemezén, de - muszáj hangsúlyoznom - a The Planban hallható tiszta férfi ének teljesen rendben van. Javaslom Szabolcséknak, hogy használják ki bátran ezt a lehetőséget a további szerzeményeikben, mert tényleg nagyszerű, és tökéletesen ellensúlyozza a durva hörgést.


A felvételek nagy része Nagy Attila billentyűs présházában került rögzítésre (jó hangulatból biztosan nem volt hiány...), az akusztikus témákat pedig otthon készítették a srácok. A felvétel minőségén sajnos ez meg is hallatszik, de bemutatkozó demónak tökéletesen megfelel. Az utómunkálatokat (keverés és mastering) a Gyöngyvéres Mazi végezte; gondolom, a rögzített sávokkal mindent megpróbált elkövetni. A legzavaróbb számomra az, hogy a masternél nagyon "túltekerte" a limitert, így a végeredmény egy teljesen dinamikáját vesztett anyag lett. A másik pedig, hogy a vokálokat teljesen kitolta a magas tartományokba, ami a nem megfelelő mikrofon használatának, vagy a hi-fi lehallgatórendszernek számlájára írható. Gondolom a körülmények jócskán közrejátszottak.
Bízom benne, hogy a tényleges lemezfelvételhez egy stúdiózásban tapasztaltabb zenekar vág majd bele. Szépséghibáival együtt bemutatkozásnak mindenesetre tökéletesen megteszi ez az anyag.

A Demo-No-Cracyvel szeretnének a srácok a köztudatba férkőzni, ami nem más, mint a készülőfélben lévő két részes konceptlemezük egyik fele. A második részhez két dal már el is készült, s ha befejeződnek a munkálatok, reményeik szerint teljes hosszúságú nagylemez formájában lát majd napvilágot. A kitartás és a kreatív munka mellé ezt kívánom az Ide Gennek!