Az, hogy a lengyel bandák rendre jobbnál-jobb lemezekkel jelentkeznek, már megszokott dolog, senki sem lepődik meg ezen.
És nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez a sors vár a görög zenekarokra, az onnan érkező rock/metal lemezekre is.
Persze ők sem hirtelen, a nagy semmiből törtek elő, hisz már évekkel ezelőtt jelentkezett egy-egy csapat, akiket akkoriban még sokszor a „meglepetés” kategóriába soroltak, de azóta valahogy felgyorsult ez a folyamat, egyre több hellén alakulat tudta megmutatni magát a nemzetközi színtéren, ért el komoly sikereket.
Csak az utóbbi pár hónapban volt szerencsém nagyon dögös, autentikus stonert/southern metalt csapató bandához, ütős progresszív death metalban utazó arcokhoz és a melodikus progresszív rock/metal jeles képviselőihez.
Ezen utóbbi műfajban alkotó banda, jelesül az
Innosense debütáló lemeze mostani írásom tárgya
.
Ők egyértelműen a stílus dalközpontú ágát képviselik, tehát nem az öncélú virgahegyek, szólóvölgyek kalandorai, hanem megjegyezhető harmóniákat, pár hallgatás után rögzülő dallamokat kreálnak, zenéjük mégsem válik unalmassá többszöri hallgatás után sem, hisz minden nótában vannak olyan rejtett finomságok, fifikás megoldások, amik elsőre fel se tűnnek.
Ilyen szempontból is párhuzamba állíthatók az olyan lengyel bandákkal, mint a
Terminal (csak az
Innosense-nél nincsenek nu metalos fertőzések) vagy épp az
Acute Mind, akik lemezéről jelent már meg írásom az oldalon.
De az olyan nagyágyúk neve is beugrik az
Outcast hallgatása közbe, mint a kései
Fates Warning, a dalközpontú (vagyis
Scenes From A Memory-ig bezárólag)
Dream Theater .
De ez a kezdő dal, az
On And On alapján nyilvánvalóvá is válik minden progger számára!
Vasilis Georgiou egy igazi prog torok, nagyon szépen játszik a hangjával és iszonyú jó érzéke van a könnyen rögzülő verzék és fülbe mászó refrének írásához!
Ahogy a refrénben a kitartott hangokat, nyújtásokat, hajlításokat prezentálja, az több, mint magabiztos!
Ha ezt élőben is hasonló minőségben tudja előadni, akkor a nemzetközi mezőny egyik legjobb hangját tisztelhetjük személyében!
Már az első dalban feltűnt a gyönyörű dobhangzás, ami a folytatásban még nyilvánvalóbb, hisz a
Revolution Rise jó kis dobolással indít.
Szeretem mikor a tamok ilyen szép telten, öblösen szólnak. Michailis Maroulis nagyon érti a dolgát, nem csapja szét a nótákat, de minden ütése, díszítése aranyat ér!
Játékát leginkább az isteni Mark Zonderéhez tudnám hasonlítani.
A gitárokat pedig maga "
Arisztotelész" kezeli, nem semmit filózhatott mire ezeket a nagyszerű riffeket, szólókat, díszítéseket kiötölte! :D
A banda másik
Vasilise se tegnap tanult meg bőgőzni,
Nikos pedig változatos dallamokkal, hangszínekkel gazdagítja a produkciót.
A
The Fall című dalban nagyon fincsi modern zajokat, effekteket, space-es hangulatokat csihol ki a billentyűkből!
Szóval minden zenész nagyon képzett, ezt még a süket is hallja, szerencsére mégis nélkülöz minden nemű magamutogatást, öncélú hozzáállást a lemez!
Azt hiszem a progresszív műfajok kedvelői nem panaszkodhatnak, hisz idén jobbnál-jobb lemezek jelentek már meg, és én közéjük sorolom az
Innosense debütjét is.
És hol van még az év vége?!