A death metal egyik kedvenc stílusom. Nem az ész nélküli csattogtatás, a másfél perces vérhányós izék, hanem a gyilkos riffek, érdekes dalszerkezetek, technikás riffek halmaza. Mivel a Decapitated név nem igazán a technikai bravúrok fitogtatását sugallta, így valahogy nem sok kedvet éreztem hozzá. Egyik alkalommal semmi újdonság nem érkezett, így turiztam egyet a régebbi CD-k között. Egye fene, hazavittem a Lefejezett promo CD-jét. Még így is el kellett teljen kb. 1 hét, míg végre betettem a lejátszóba. És... és azon nyomban megfogattam, hogy soha ebbe a „jószagú” életbe nem leszek ekkora fafej, és látatlanban előítéleteket alkossak, mint ahogy ezzel a remek zenekarral tettem.

Tisztában voltam azzal, hogy milyen brutál brigádok érkeznek Lengyelországból, és ha Lengyelország, akkor mindenek előtt Vader, Behemoth, Sukkuby, majd fekete oldalon Lux Occulta, Graveland, Sirrah, és tovább nem is folytatom. A felsorolt zenekarok tagjai kiváló zenészek, lemezeiket mondhatni híres kiadók jelentetik meg, és nagyon sok tapasztalattal rendelkeznek.

A promo CD beledumálása annyira ki tud akasztani, hogy a zenét, annak ellenére, hogy első hallgatásra csillagos 10-es lett, nem nagyon tudtam élvezni. Ez már a múlté, hisz pár napja már itt csücsül egy két disc-es kiadvány, melynek második disc-je egy gyilkos live DVD.

Ahogy hallgatom az Organic Hallucinosis-t, közben meg nézegetem a hivatalos zenekari fotót, teljesen ledöbbentett a zenekari tagok fiatalsága. Nem, hogy fiatalok, hanem nagyon fiatalok. És mit tesz ez a maréknyi tinédzser az Organic Hallucinosis lemezen? Olyan minőségi és technikailag magas színtű death metalt, melyet bárki emberfia, aki hangszert ragad, megirigyelhet, és szégyenkezve szétnézve rakja le hangszerét és megy inkább pizzázni a sarki büfébe..., na meg hallgatja napestig a Decapitated zseniális albumát. A magas szintű hangszeres és zenei tudás mellé egyéniség is társul, ne feledjük el, ami még magasabbra emeli a zenekar értékét.

A riffek megállás nélkül özönlenek, a kétlábdob előretolt hasogatása, stacatto-os részek váltakozása szolisztikus megnyilvánulásokkal... szinte nem is lehet szavakba önteni, hogy mit hall az ember. A ritmusszekció hihetetlen precízen adagolja a hol szélvészgyors, hol pedig kimért, lassan őrlő részeket, de a nagydob mindig kíméletlenül kalapálja fülünkbe a death metal-t. A vokalista nem egocentrikus hörgőmasina, vokális teljesítménye nem tesz fejfájóssá a lemez végére, és az angolul tudó egynek könnyű szerrel meg is tudják érteni véres mondanivalóját. Hogy is mondjam?... egy hangszer, mely része a halál metalnak.

Azt mondjátok, ugye, hogy a death metal halott, a death metal kiégett, és a 90-es évekkel mindenféle death metal-os elem terítékre került. Ezt jómagam is ugyanígy látom, kb. 1995 óta, de már ez a dátum előtt két évvel megtörtént valójában, amikor a Cynic kiadta hírhedt Focus lemezét (ez hadd legyen egy jövőbeli ismertető tárgya), a Morgoth pedig leszállította a világégés filmzenéjét, az Odium (ez is kötelező ismertető tárgya kell, hogy legyen).
Igen, a death metal tényleg halott…, de még mozog. A Decapitated képes fel is támasztani Őt.

Felállás:
Covan - ének
Vogg - gitár
Vitek - dob
Martin - basszus

Kiadó: Earache Records