Suffering G.O.D. Almighty (2005)
Az Elizee-i mezők a görög mitológiában a világ végén található helyet jelöli meg, ahová az istenek küldötték a kiválasztottakat örök pihenésre. Nagy a gyanúm, hogy akik benépesítik azt a paradicsomot, leginkább Hades földjén éreznék magukat, ha kényszerítené őket, hogy meghallgassák a The Elysian Fields legújabb albumát. Mondom ezt egy adag szomorúsággal, hisz a görögök lemezei iránt igencsak nagy szimpátiát éreztem, főleg a 95-ös "Adelain" meg a 99-es "We... The Enlightened" iránt. Annak ellenére, hogy soha nem tudták megközelíteni a Septic Flesh vagy a Nightfall kollégáik szerzeményeit, a 90-es években volt pár szavuk az emberiséghez (értsd a metal emberiséget). Ezt leginkább az agresszió és hihetetlen dallamossággal érték el.

A 90-es évek elteltek, mint a fiatalságom (hehehe), és a görög fickók idejét látták annak, hogy modernizálják stílusukat. Vették a jól bevállt piskóta receptet és kihajították egy messziről bűzlő karalábépürére. A gyönyörű zongorás betétek és akusztikus gitárok helyett elektromos (beh utálom, te jó ég) zenék semmitmondó megoldásai váltották felé a "Suffering G.O.D. Almighty"-n. A végeredmény egy elektroroncsra épített metal lett, mely semmiképpen nem állja meg a helyét, hogy legyek direktebb, itt semmi sem passzol, főleg a szinti totál ötlettelen használata. Úgy szól a kéjborda (cop. Irigy Mirigy) mint a gomba módra szaporodó német discocsapatok a 80-az évek végén: olcsó, gyerekes, egy szóval: gyűlöletes. A legfárasztóbb és legborzalmasabb az, hogy ezen rakat szerencsétlenségek folytonosan jelen vannak, nem telik el úgy 2 perc sem, hogy ne hallanám ennek az ócska, árleszállított őskorszaki Casio-nak a hangját.

Kompozíció terén nincsen ekkora baj, ki lehet hámozni pár igencsak eltalált riffet, érdekes dallammenetet, és olyan részecskéket, melyek felidézik a dicső 90-es évek The Elysian Fields-ét. De még ezek a valamire való részecskék is porig vannak alázva a már szépen körülírt szintfutamokkal. Hogy teljes legyen a bagaria, a dobokat is programozták, mely tény még jobban emeli az album mesterkélt hatását. Mindezek ellenére találtam pár dalt, melyek mindenféle fekete pontjai ellenére, elnyerték tetszésemet: "Ravished with Thee Light" és az "I See the Lie behind All Truth" dalok arra hivatottak, hogy reménykedjünk. Azonban ki tudja... Egy biztos: a "Suffering G.O.D. Almighty" a legborzalmasabb kiadványa a The Elysian Fields-nek. Sajnálok egy 2-es vagy 3-ast adni rá, de az 5-ös is igen sok lenne...
The_Elysian_Fields_Suffering_G_O_D_Almighty_2005
Stílus:
melodic death elektronikával
Értékelés:
 
Pont
: 4 / 10
Dalok:
1.Aeons' unlight
2.I am your willing darkness
3.Suffering G.O.D. almighty
4.Ravished with thee light
5.Unleashing the propaganda
6.I see the lie behind all truth
7.An overture of sorrows unfolding
8.All those trustful winters
9.Anathema unveiled
Írta:
war
2006. február 16., csütörtök
Facebook:
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.017 seconds to render