8 (2010)
Eddigi „kritikusi” pályafutásom alatt, ha jól emlékszem még soha se írtam Indonéz bandáról, nos ennek is eljött az ideje. A jakartai horda 1995-ben alakult, s stílusuk alapján avantgárd kísérleti metalok halmazát erősítik, a tavalyi nagylemez a nyolcadik a sorban, talán ezért is lett egyszerűen a címe 8. A Kelal átesett pár tagcserén, s mint a borító designja is mutatja, nem egy megszokott dologgal állunk szemben, vagy mégis?


Idestova 15 éve én is próbálkoztam zeneszerkesztőkkel, hagyjuk inkább melyikből mi is született, akik ismernek régebb óta, azok tudnak erről az időszakról valamit. A lényeg nem is önmagam, hanem akkor én minden erőmmel azon igyekeztem, hogy minél élőbb legyen a hangzás, a felhasznált samplerek és hangok minden téren a valós hatást keltsenek, mintha mindez élő zenekar lenne. Nos, indonéz barátaink éppen ellentétesen állnak ehhez a témához hozzá, ugyanis a lemez nagy részének soundja a C=64-es és Amigás időszakot elevenítik fel, természetesen némi keveréssel az élő gitárokkal és vokálokkal. A végeredmény mindenféle zajok és hangok összemosása, melynek hatáselméleti síkjai mondjuk a korai NIN és Horse the Band illetve zNo és Genghis Tron féle szféráiban végződnek. Egy valag csapat felsorolható, de nem is szaporítanám ezzel a szót, inkább némi elemzésbe kezdenék: a dallamos ének és leállások miatt a popos halmazok new wave értelmet lelnek, míg a súlyosabb csattogásoknál egyértelműen a kísérleti breakcore és grindcore körök kacsintanak ránk kajánul nem is beszélve a búgó, vonagló, gerjedő, s burjánzó analóg szintikről. Vannak noise ambient hullámok és egyértelműen Amigás minimál durranások, power violence és neoklasszikus tobzódások, befáradt elmék és extazytól ragyogó tekintetek, hallgathatatlan jazz jellegű széthullások és még oly sok minden, melyeknek értelmét pár hallgatás után se teljesen tudjuk értelmezni és magunkénak érezni, éppen ezért a 8 nem egy könnyedén emészthető anyag – gondolom a céljuk nem is ez volt, hanem egy nagy kísérlet az élő és digitális hangok ötvözetével egy síkra helyezni a beteljesülést.



Nos, a vezeklés megvan, a Messiás nem jött el, de a keresztre feszítés malmai lassan őrölni kezdenek, így tehát nem is lehet mást tenni, csak hallgatni azt az atmoszférát és miliőt, amelyre az ember igazán ritkán vevő őszintén. Bár a pontszám, amivel jutalmazom fiatal vegyészeink, nem a legtöbb és legjobb, azért 7.6 pontnál több van ebben a korongban, s bátran ajánlom azoknak, akik kíváncsiak a nem mindennapi, vagy éppen egy régi minimál elektró korszakot felelevenítő kohézióra, melynek disszonáns rendjei lyukat fúrnak kemény koponyánk meg nem lékelt területeire is. Szép álmokat!

Ps.: s íme annak, aki nagyon kíváncsi, de megöregedéssel gondjai vannak; betekintést kaphatunk a teljes anyagba, kicsípve innen is-onnan is egy kisebb szeletet;




Kekal_8_2010
Kiadó:
Stílus:
Kísérlet és betejesedés...
Értékelés:
 
Pont
: 7.6 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Track One
2.Gestalt Principles of Matter Perception
3.A Linear Passage
4.Tabula Rasa
5.Private School of Thought
6.The Regulars
7.Departure Gate 8
8.Heartache Memorial
9.Let Us Blend
10.Open World
11.End Unit of the Universe
Írta:
haragSICK
2011. február 20., vasárnap, 10:22
Facebook:
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.016 seconds to render