The Murder of Jesus The Jew (2010)

  Hát amit az angol The Meads of Asphodel művel az első körben baromi furcsa és szokatlan. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy ez mi is akar lenni valójában. Aztán áskálodtam a csapat után és szép lassan összeállt a kép. A The Meads of Asphodel a balck metal Monthy Pythonja. Persze nem olyan értelemben, hogy kifiguráznák a stílust, hanem egyszerűen annyira angoloson nyakatekert és természetesen a fekete humor sem áll távol tőlük. Baromi komolyan komolytalan és úgy egyszerű hogy bonyolult. Vagy tudja fene! Egyébként is a bárányokat az anyukájuk legelészés közben repülni tanítja a cseresznyefán…

  A The Murder of Jesus The Jew már a negyedik nagylemezük ami az előző három kinyilatkozással együt töretlenül ontja egyedi világlátású történeteit Jézusról és a keresztény vallásról. De ha valaki arra gondol, hogy háhá! black metal keresztényfikázás, meg sátán meg bröárrr! Az most nagyon melléfogott. Hiszen Metatron szövegei és a tartalmi koncepció ugyan olyan kiforgatott, vagy éppen nem szokványos aspektusból megközelített, mint a zene maga. Nem hagyományosan keresztényellenes, bár ostorozza őket. Metatron megfogalmazása szerint a misztikumtól, a természetfeletti meséktől és az évezredek alatt rátapadt sok ködös részlettől elvonatkoztatva próbálja az eseményeket emberi valójukban értelmezni. Illetve hát Jézus, mint tanító és gyógyító ember történetét és a körülötte zajló eseményeket megfogni. Azonban a white metaltól és a vallásosságtól ugyan annyira messze áll az interpretációjuk, mint a sáátáán, vééér, kecskeszodómia nevetséges blackpaneleitől. A teljes megértéshez a kíváncsiaknak Metatron a zenekari honlapon számról számra részletes magyarázatot ad és invitál a fórumban vitára, kérdezősködésre.

  Nos amennyire fejvakarós a filozófiai tartalom, ugyan annyira az maga a zenei interpretáció is. Természetesen ez nem black metal. Amit a Meads ősszezenél az leginkább egy black opera kategóriába gyömöszölhető be és onnan is minden irányban kilógnak a végtagok. Már maga a rekedtes egysíkú ’Louis Armstrong kiszólt a sírból’ vokál is abszolút szokatlan, bárhol máshol azt mondanám rá, hogy szar, itt valahogy még is működik. Nem jó, de egyszerűen nem lehet vele mit kezdeni. A zene is teljességgel megfoghatatlan, hiszen a kétségtelen metal és blackmetal elemektől elkezdve folyamatosan transzformálódik és filmzeneszerű, goszpeles kórusoktól a Vaya Con Dios swingjéig, a lebegős női énekes space rockon át a Hair mjuzikeléig, folk rockig és a primkó tuskó death - punkig mindenféle érzések keveregnek. Megfoghatatlan és meghökkentő megoldások lépnek házasságra egymással és adnak ki egy groteszk halálbalettet, ami őrülettel és bájjal ugyan olyan vastagon fűszerezett. Ha valaki emlékszik David Lynch Mulholland Drv. filmjének a Club Silencio jelenetére, az valamennyire képbe lehet arról hogy mennyire kitekert és mégis értelemmel teli a The Meads of Asphodel művészete is. Valóban bizarr képeket indukál hallgatása közben és olyan dimenzióban visz, ami már a hétköznapi érzékleteken túl mutat.

  Ez a művészet természetesen sosem lesz a széles közönség zenéje. Elsőre talán zavarosnak és komikusnak hathat. Szokatlannak, gyengének, vagy zagyvának. Igazából mint Lynch filmjeiben, itt is az van amit a néző belelát. Az biztos, hogy máshogy kell nekiülni ismerkedni vele, mint ahogy egy Útvesztőben-t sem érdemes popcorn mozi után berakni a lejátszóba. Óvatosan hát vele, és az sem baj ha nem érted.


The_Meads_of_Asphodel_The_Murder_of_Jesus_The_Jew_2010
Kiadó:
Stílus:
experimentális black balett
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Átlagos
Dalok:
1.Boiled in Hell Broth and Grave Dust (Intro)
2.My Psychotic Sand Deity
3.Apocalypse of Lazarus
4.Addicted to God
5.Stiller of Tempests
6.Man from Kerioth
7.Dark Gethsemane
8.Jew Killer
9.Genesis of Death
10.From Eagle to Cross
11.Apostle of the Uncircumcised
12.A Canticle for the Lost Amputees of Aelia Capitolina..
Írta:
emp
2011. január 28., péntek, 08:59
Facebook:
bahon 2011. január 28., péntek, 18:45
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Nem az én stílusom, de nem bírok mellette elmenni szó nélkül, annyira hat rám.
Számomra e lemez egy örökké megmászhatatlan hegyet jelent, pedig kapaszkodót bőven találok rajta. Sőt! Egyes részek kimondottan tetszenek. Az ének helyenként Ansurra emlékeztet, tehát azon nem akadtam fenn.
A Genesis of death című szám viszont felér egy sífelvonóval, ha már a mászhatatlan hegy példáját hoztam fel.
Nehezen tudnám lepontozni...
baathory 2011. január 28., péntek, 11:37
baathory
Csatlakozott:
2008. november 23.
Hozzászólások: 574
Remekmű, örülök, hogy nem csak számomra.
Egy ideig gondoltam is rá, hogy beajánlom HP-ra, de inkább nem. Itt jó helyen van, és legalább azt kapta, amit megérdemelt.
Ianus 2011. január 28., péntek, 10:19
Ianus
Csatlakozott:
2004. október 15.
Hozzászólások: 121
Saját bevallásuk szerint "English Black Punk Metal", amit játszanak.


Gondolom, emiatt hasonlítottad Louie Armstrong-hoz.

Középkori témákkal operálva a Jaldaboath a Black Metal Monty Pythona, vagy Fekete Viperája (Blackadder Metal haha). ;-]
--

Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.05 seconds to render