Graveyard Dirt
For Grace or Damnation (2010)



 Írország sem számít az európai metal nagyhatalmak közé, azonban most kellemes anyaggal ajándékozták meg a doom/death hívőket a kettészakadt nemzet fiai. A csapat már tizenhatodik életévét tapossa, azonban még csak most jött fel a folyondárral és tyúkhúrral gazdagon benőtt kelta temető felett az a sápadt hold, ami az első nagylemez világrahozatalára megfelelő időpontnak bizonyult. Azonban ahogy a mondás is tartja, jobb későn mint soha, így az elrepült évek munkái végre koronát kaphattak a For Grace or Damnation képében.

  A hatvan percnyi anyag igazi vaskalapos szomorkodós doom/death, aminek alapján azonnal adja is magát a My Dying Bride párhuzam. A Graveyard Dirt persze a My Dying Bride szintjét még nem érte el, azonban elmarasztalás semmiképpen sem illetheti az album nyolc kínnal, szenvedéssel, feloldozással, nyomorral és sápadt szépséggel teli tételét. Amik eszembe jutottak a bő egy óra alatt inkább jóindulatú észrevételek, amikkel talán még egy lépcsőfokot lehetne lépni, de persze nem ringatom magam abban a tévhitben hogy az én véleményem alapján alakítanák a következő anyagukat. Na de a lényeg! Amin érdemes lenne köszörülni az egyébként nagyon erős hangulaton - amiben a csapat már otthonosan és jól mozog - hogy egy - egy tételbe több markáns témát szőjenek bele, mert összességében bizony minden hangulat ellenére összemosódnak a számok. A sokadik hallgatás után sem tudom belőni magam, hogy hol jár a lemez, egy éjfekete dalfolyam hömpölyög kegyelmet és jókedvet nem ismerve át az ember lelkén. Ez persze nem baj, de az összhatáson kívül bizony elkélne néhány világítótorony is a ködben, amik segítségével biztonságosan tudja átnavigálni magát az ember a kétségek és a bizonytalan megsemmisülés tengerén. A tempókkal is lehetne egy csöppet variálni, hiszen némi szaggatás, középgyors gyomrozás egyáltalán nem lenne stílusidegen a csapat zenéjétől. 

 Egyébiránt a hangzás tökéletesen tiszta és súlyos is egyben, Paul Leyden hörgése és elhaló szövegmondása is rendben van, női ének, vagy tiszta vernyákolásra semmi szükség. A külsőségek is adottak a doom/death tábor kegyeinek elnyeréséért, így aki reggelizi a Mourning Lenore-t, tízóraizza a Mar De Grises-t és ebédeli a My Dying Bride-ot az nyugodtan bedobhatja vacsorára a Graveyard Dirt-öt is. Gyomorrontás kizárt.




Graveyard_Dirt_For_Grace_or_Damnation_2010
Kiadó:
Stílus:
Doom/Death
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.By Wind And Time
2.Daylights Wrath
3.These Hands Defiled
4.Enslaved By Grief
5.The Search For Solitude
6.Silence Awakes
7.Solace
8.A New Day Fire
Írta:
emp
2011. január 21., péntek, 09:50
Facebook:
emp 2011. január 24., hétfő, 11:38
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Nekem speciel az utolsó szám az ami kiemelkedik a többi közül. Gondolom az "az első két dal remek a műfajában, a többi a másodvonalat képviseli." megfejtés mellé odaragaszthatjuk a "szerinted" szócskát is, hiszen ahányan hallgatjuk, annyiféle képpen értékelünk egy adott zenét. A műfaj, mint önálló zenei entitás, aki univerzális értékekkel rendelkezik és általános mércével mérhetőek a dimenziói, gondolom egyértelmű, hogy nem létező dolog. Így az ő abszolút értékeivel történő mérés kétszeresen nem létező próbálkozás, de értem mit mondasz.
--
"welcome my son, welcome to the machine"
boymester 2011. január 24., hétfő, 10:58
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3983
Elég átlagosan dörren meg a cucc, az első két dal remek a műfajában, a többi a másodvonalat képviseli.
Egy felhős délutánon, kifelé bámulva az ablakon viszont pont ez a jellegtelenség az, ami remek halgatnivalóvá teszi.
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.049 seconds to render