The God That Never Was (2006)
Emlékeztek azokra a filmekre, képekre, melyeken bemutatták a mit’om én milyen expedíciós csapat felfedezését az Északi sarkon, arról az őslényről? Ha igen, akkor nagyjából elképzelhetitek, milyen érzésekkel nyomtam meg a mindenható jetAudio Play gombját.

A 35 perc körüli album alatt levegőt se tudtam venni a felém áradó 90-es évek eleji fuvallatoktól. Ha a 2004-es Where Ironcrosses Grow nekem úgy tűnt, hogy próbál „megfelelni” a modern kor elvárásainak, a death metal reneszánszát figyelembe véve, a 2006-os albumuk egy valóságos őskövület (mint az a bizonyos lelet az Északi sarkon). Egy kövület, mely soha nem akar megújulni, és totálisan el van borzadva az őt körülvevő világtól. Hogy jobban dacoljon a jelennel, hátat fordít „rátalálóinak” és rohan vissza a régmúltba (88-92), védelmet keresve.

Hagyjuk az asszociálásokat. Az új album az eddigi Dismember-i életmű keresztmetszete. Mind zeneileg, mind pedig szerkezetileg a dalok visszanyúlnak mélyen a death metal fénykorába. A tempó hihetetlen gyors, alig lelni pár lassulós részt. Sietnek, mint akik elkésnek valahonnan. Igen-igen, azokra a 2/4-kre gondolok, amit mindnyájan ismertek. Van baj elég…Az ilyen „back to roots” jellegű dolgok nagyon izzadságszagúak szoktak lenni, habár volt pár igazán keményre sikeredett kámbekk.

A Dismember-nél más a helyzet, és egyre rosszabb. Nem találják azt a bizonyos visszautat, teljesen elvesztek a pórfelhőben. Az egyetlen dolog ami a felszínen tartja ezt az albumot, az Blomqvist és Persson ízes gitárjátéka, ha lehet ilyesmiről beszélni egy death metal albumnál. Némely helyeken tényleg roppant eltalált témákat feszegetnek, és rengeteg dallam bujkál a riffek között. Hallgassátok meg a Time Has Nothing dalt, egyike a legsikerültebb szerzeményeknek az albumon, karöltve a Trail of The Dead, Phantoms of the Oath és a Feel the Darkness dalok mellett. Ez azonban nagyon kevés egy olyan zenekartól, aki ezelőtt jó évtizede lesöpört mindenkit a death metal mezőnyből. (értsd az északi death metalt).

Ennyi, erről többet nincsen amit mondjak.

Kiadó:Regain Records
Dismember_The_God_That_Never_Was_2006
Stílus:
Death Metal
Értékelés:
 
Pont
: 5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.The God That Never Was
2.Shadows of the Mutilated
3.Time Has Nothing
4.Autopsy
5.Never Forget, Never Forgive
6.Trail of the Dead
7.Phantoms (of the Oath)
8.In the Temple of Humiliation
9.Blood for Paradise
10.Feel the Darkness
11.Where No Ghost Is Holy
Írta:
war
2006. február 11., szombat
Facebook:
Befouled - Refuse to Rot (2018)
Kritika, McFrost1977 @ 2018. április 2., hétfő, 20:53
Acephalix - Decreation (2017)
Kritika, boymester @ 2017. szeptember 25., hétfő, 22:08
Dismember - Dismember (2008)
Kritika, Morbid Dave @ 2013. április 11., csütörtök, 20:26
Mass Burial - Of Carrion And Pestilence (2012)
Kritika, boymester @ 2012. augusztus 13., hétfő, 23:56
Dismember - Where Ironcrosses Grow (2004)
Kritika, Vindex @ 2005. október 3., hétfő
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.24 seconds to render