Perfectly Defect (2010)

 Mortiis egy érdekes jelenség a metal közegben. Valamikor réges-régen a black metalból kiválva elkezdte saját acid utazását a darkwave és elektronika hullámain és valahogy mindig megmaradt a black metalosok kis különc művészének. Őt aztán kötelező volt ismerni, szeretni. Legalábbis a nevét. Aztán tízből legalább nyolc ujjamat adnám, hogy a hozsannázóinak elenyésző része hallgatta csak a szólóanyagait, követte a pályáját. Én sem tetszelgem a vérfan szerepében, így igazából csak mint érdekesség és totális szubjektív élményként érdemes a friss albumról megemlékeznem. Ennek az érdekes eredetmisztikumnak köszönhetően a mai napig industrial rockként aposztrofált képződménynek azonban szerintem semmi köze sincs a rockhoz. Legalábbis ugyan ennyire volt rock a Scooter Fire című slágere, mivel volt benne némi széttorzított gitár. Na de inkább rátérnék a Perfectly Defectre a világ nagy összefüggéseinek boncolgatása helyett.

 Azt már előre leszögezhetjük, hogy a Perfectly Defect az elmúlt tíz év legjobb Mortiis anyaga. Még akkor is, ha a cím valahogyan önbeteljesítő átokként előre vetíti az anyag legnagyobb hibáját is. De haladjunk szépen sorjában. A 2001-es Smell of Rain nekem inkább volt Smell of Stinkin’ Depech Mode, a 2004-es The Grudge meg egyszerűen egy rossz lemez, semmi több. Ezek után nem számítottam túl sokra, de valahogy mint már jó párszor, csak bejött a megérzésem. Eljött az idő ahhoz, hogy Mortiis úr beérjen és rátaláljon az elektronika egy olyan ösvényére ami az előzményekkel ellentétben vezet is valahova. Érdekes élmény ez számomra, hiszen a Closer to the End és a címadó Perfectly Defect az Infected Mushroomal kevert Summoningot idézi meg, míg, a lemez legjobban sikerült száma, a Sensation of Guilt kapcsán nem vétek megemlíteni Yonderboi Splendid Isolation anyagát sem. A Sole Defeat igazi merülése és a lüktető Thieving Bastards lebegése bennem a hazai Neo és a Kontrol filmzene valamint a friss Prodigy lemez hangulatát hozza. A Halo of Arms és az Impossible to Believe bennem ismét az említett Neo lemezt köhögi fel, míg a This Absolution a kiváló vokállal egy igazi csúcspont, ahonnan lehet építkezni, lehet levezetni a lemezt. És itt következik be a „tökéletes defekt”, ugyan is véget ér az album.

 Számomra minden egyes hallgatásnál ez egy érvágás. Felfejlődött, kibontakozott valami, orgazmus közelébe érkeztünk, és marad a kielégületlenség, tele képzelgéssel, vággyal, izgató asszociációval és a mennyek elérésének lehetőségével. Nos ez mind elmarad. Ez az igazi Földvár felé félúton. Baromira hiányzik a kiteljesedés, a feloldás és a befejezés az anyagból. Olyan ez, mintha Harry Potter a megrendült főgonoszra emelve pálcáját szólásra nyitná száját, majd berobban a vége felirat…

 Amellett, hogy befejezetlennek érzem az anyagot, folyamatosan ott motoszkál a fejemben, hogy mind az említett Neo, Yonderboi, Prodigy és Infected Mushroom kerek, egész, tökéletes lemezekkel örvendeztette meg az elektro/ambient/rock stb. irányzatok híveit. Akkor miért nem azokat hallgatom. Persze azokat is hallgatom, de a Perfectly Defect egy olyan ígéret, ami magában hordozza egy tökéletes, kerek utazás lehetőségét és hát az utazási katalógusokat is szívesen bújja az ember. Nem?
Mortiis_Perfectly_Defect_2010
Kiadó:
Stílus:
elektro/ambient
Értékelés:
 
Pont
: 8.2 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Closer To The End
2.Perfectly Defect
3.Sensation Of Guilt
4.Sole Defeat
5.Thieving Bastards
6.Halo Of Arms
7.Impossible To Believe
8.This Absolution
Írta:
emp
2010. október 11., hétfő, 01:01
Facebook:
emp 2010. október 13., szerda, 15:09
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Nos, igen, a NIN is megemlíthető. Én magam mondjuk sosem szerettem Reznor zenéjét, valószínűleg ezért maradt ki a kritikából is, mint hogy nyilvánvalóan ezer más zenekar is megemlíthető lehet, akiket nem ismerek. Az említett csapatok-zenék csak sarokkövek, fogódzók, amik által én elhelyeztem őket egy adott közegben, de persze mindenki fedezze fel maga, asszociáljon, vessen össze általa ismert bandákkal és döntsön az album sorsa felől.
--
"welcome my son, welcome to the machine"
zeba 2010. október 12., kedd, 17:56
zeba
Csatlakozott:
2010. május 9.
Hozzászólások: 1704
Jó recenzió! Gratulálok! (yes)
Nálam többször is az általad nem említett Nine Inch Nails is felütötte a fejét.
--
"A görög ábécé kezdete: alfa, béta, céda..."
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.053 seconds to render