„Kora őszi, hüvős éjjelen verték meg egyszer a tiszteletes meglehetősen rozzant kapuját. Már ágyban volt, aludni azonban a hidegtől, vagy a belső reszketéstől, vagy magányosságától még nem tudott. Fáradtan tápászkodott talpra. Vajon ki zargatja fel ilyenkor, bizonyára beteg valaki, vagy pedig…”
/Szemlér Ferenc – A mirigy esztendeje/
A norvég black-thrash scene egy kevésbé ismert csapatával ismerkedhetünk meg, a 2007-ben alakult bergeni
Byfrost-tal. A horda kulcsfigurája Heavyharms aki nem csak a rekedt vokálért, de némileg a gitárokért is felelős. 2008-ban a
Byfrostmetal címet kapott kislemezzel idén pedig a
Black Earth debüttel rukkolt elő a rideg Skandináviából érkező harag és gyűlölet.
Mint már említettem a halmaz, melyből építkezik a
Byfrost a black-thrash, azon belül is az old school jellegű leképzés érvényesül leginkább. Így tehát hatások terén olyan nevek említhetőek meg, mint pl.: az
Abigail,
Nocturnal Breed,
The Batallion,
Bestial Mockery vagy a
Bewitched. Alapjait tekintve a 80’-as évek nagy thrash hulláma adagolja megváltó téziset, szóval
Kreator,
Sodom, Destruction,
Assassin,
Evildead,
Atrophy,
Hobbs Angel of Death,
Testament illetve még sokan mások. A
Byfrost letisztult lánctalpai csak ritkán adnak igazán súlyos sebességet, alapvetően középtempós kiegészítésekkel, s korántsem túl feszes tempókkal vezekel, itt van pl.: a
Night of Damnation dallamos riff-hegye vagy a
Skull of God szinte már
Burzum szintű mélysége és cammogó hada, a
Wings of the Angel of Death black’n’roll lázadása illetve a címadó nóta komplex egyvelege, epikus kilengéseivel és militáns zakatolásával. A borító rideg színei némileg a korongon is érezhetőek, ám billentyű témák sehol sem hallhatóak, míg a fedőn csuklyás lények épen egy orgonát szerelnek – ezek szerint a lemez végére se sikerült megműteni a facsodát az erdőközepén a norvég éjszakában…
Semmi igazán újdonságot nem tartalmaz a korong, a megszokott black és thrash elemek metszete csupán, sem a technikázást, sem a komplex összjátékot nem vitték túlzásba, bár primitívnek se mondanám a témák zömét. Ez az a fajta zene, melyet a hangulata végett fogunk hallgatni, s nem azért hogy csodáljuk, hogy lehet valaki ennyire jó zenész. Puritán lázadás ez a kereszténység ellen, nagy adag mitológiával és fantasy témakörrel nyakon öntve.