A mohácsi Solar Scream friss lemeze az év legjobban várt hazai kiadványainak egyike. Már az első, Divider c. lemezükkel is belopták magukat a szívembe, de a Bare To The Bone sem okozott csalódást, sőt!

Szóval ilyenkor szokás azt írni, hogy itt a friss album tíz vadiúj dallal. Na, ez itt nem állná meg a helyét, s ennek fő oka abban keresendő, hogy a debütáló lemezanyag megjelenésekor már javában megvolt az erre a lemezre írt dalok egyik-másika. Elég, ha visszaolvassátok a Fonós koncertjükről (2008. május) írt beszámolómat (The Ocean és WMD volt még akkor), s látható, hogy akkor már a műsorban volt a Still Running Deep, a When I'm Lying Awake és a Respire. S ezek a dalok, nyilván érlelődtek az elmúlt időszakban, most is a lemez erős pontjait jelentik.

Ha összességében nézem az új albumot, meg kell állapítsam megint léptek egy nagyot előre, s tették mindezt úgy, hogy közben a jellegzetes Solar Scream dallamvilág, érzés, hangulat megmaradt. A legnagyobb változás talán abban rejlik, hogy most egy kiegyensúlyozottabb hangulatvilágú anyaggal jelentkeztek. Az előzőt kissé befordulósabbnak, depresszívebbnek, sötétebbnek találtam. (Azt viszont azért szerettem.)
Ezeknél a daloknál meg inkább valami pozitív érzés tölt el, mondom ezt anélkül, hogy komolyabban nekiláttam volna a szövegek értelmezésének.

Fussunk inkább végig a dalokon, hogy támpontot adjak, miért is adjatok esélyt a modern metalt játszó mohácsi bandának.
Ott van kezdésképp a Still Running Deep, ami a remek refrén és Harek változatos éneke mellett egy dallamos, de húzós (itt-ott zúzós) dal.
Az Insightful-ban meg az ének mellett (bizony még majdnem hörgésig is eljutunk) a fejleszakító riffek és a szállósabb témák elegye ad ki egy király nótát.
A Fracture visszavesz a tempóból, kissé lebegős, kissé elszállós gitártémák mellé azért rockos pörgés is van benne. Az ének terén meg mintha wave-es hatást éreznék. Vendégként Püspöki Attila játszik benne egy szólót.
Az Afterglow amolyan lírai jellegű darab, kellemes, hanyattfekvős, gondolkodós téma.
A címadóban szokás szerint kapunk egy kis dialógust - most az Equus c. filmből -, a nótára pedig jókat lehet bólogatni, Lopez pedig nem kíméli a duplázót. A végét azért egy csavarral megtoldják, s egy nyugis gitártémával zárnak.
S ugyanígy (mármint visszafogottan) indítják a Respire-t, aztán fel-felgyorsulnak ugyan, úgy középtempóig, de alapvetően egy vonszolósabb nótát képzeljetek el, nyúlós gitárhangokkal. Az utolsó kb. másfél percben meg egy instrumentális örömzenét kapunk. Számomra ez kicsit a Dream Theater-t idézi, amit kéretik pozitívumként értelmezni.

A While I'm Lying Awake pedig A líra, Harek itt is nagyot énekel, a Dream hatását itt is érzem (a Hollow Years ugrott be) egy rövid időre.
Az Onward megint csak lassan indul, mintha némi elektronika is felbukkanna benne. Aztán persze gyorsulnak itt is, jó sok szólisztikus résszel. A gitárosok remekelnek. A refrén pedig itt is ragadós. Nálam ez a dolgok kulcsa, a jó refrénekkel általában nyert ügye van egy bandának. Itt ráadásul minden kerek.
A The Storm, ahogy a címe mondja, viharos. És mekkora refrénje van! A ritmusszekció talán itt hallható legjobban.
A Sunrise Early May-ben az akusztikus gitáros kezdés után csak rálépnek a torzítóra (nem nagyon azért), s még népzenei elemek is belopóztak a nótába. Az énektéma meg szinte borzongató. Bár több, mint nyolc és fél percig tart, egy pillanatig sem unalmas. Kántor Tomi szövegével pedig azt hiszem mindenki tud azonosulni.



A hangzás terén is sikerült előre lépniük. Vári Gábor (Dystopia) értő irányítása mellett egy igazán jól megszólaló lemezt hoztak össze. Kicsit a basszust én még előrébb toltam volna, de ez az egyéni ízlésem.
A lemezborítón pedig most is lehet gondolkodni. Itt is megvannak a Solar Scream-es jellegzetességek.

Ahogy azt az elején írtam, nagyon vártam a lemezt. S nem is kellett csalódnom. Azt hiszem elárulhatom azt is, hogy kicsit elfogult vagyok kissé a csapattal szemben, így a szívemre hallgatok, s pozitív irányba billen a mérleg nyelve pontozáskor. Valószínűleg nem fogom megbánni, ezért megkapják a kilenc(ezr)est.  Már elnézést a szóviccért!