A galíciai Xerión fura neve és logója ellenére a megszokott dallamos black metalban utazik a spanyol folk elemekkel szépen operálva egész autentikus muzsikával rukkolnak elő immáron kilenc éve. Gall szövegek és nyelven támadnak a hitetlenekre a Schwarzdorn Productions-nek köszönhetően az idei második nagylemezükön, melyet rengeteg split és demó előzött meg. Lássuk, hogy sikerült interpretálni a dicső múltat!


A külsőségek és a hangzás is jól sikerült, bár a dobok hangjával és a folk elemek sűrűségével nem vagyok kielégedve illetve furán adja ki magát, hogy a témák egy többsége betegebb horror filmekre emlékeztet illetve a korai Troll utazott ilyesmikben. A már említett mély kulturális üstbe kelta szegmensek is szép számmal keveregnek, a végeredmény pedig pár helyen igazán mély és magával ragadó hatást kelt, ám ettől függetlenül a korong számtalan témájánál számomra a lakodalmas népi fekete fémesség ütközik ki jó zenészekkel feljátszatva. A riffek és a témák többsége ettől függetlenül is kellemes, s korántsem a monumentális és kompromisszum mentes muzsika szerelmeseinek való. Írhatnék a görög csapatról rengeteg jót, s persze rosszat is, de feleslegesnek tartom, hiszen az a réteg, mely vevő az e féle zenékre már vagy ismeri vagy pedig a leírtak alapján megismeri. Tartalmaz még az anyag egy Taunusheim feldolgozást, a kultikus német pagan formációtól.

Így tehát ez a rövidke kritika nem szemlélteti a remek billentyűtémák mögött rejlő feneketlen űrt, de a hatások megemlítése elengedhetetlen: az említett Troll, Dimmu Borgir, Dissection, Falkenbach, Einherjer, Titania, illetve az Alvheim dallamosabb pillanati.