Mi jön Svédországból a fagyos szeleken és a nálunk jobb gazdasági helyzeten kívül? Többnyire dallamos death metalok, no meg a black dolgok színe-java. Így van ez a 1993-ban alakult
Thornium esetében is, akik idén rakták le arra a bizonyos zeneipari asztalra harmadik nagylemezüket
Fides Luciferius címmel. A mölndali horda a ’90-es évek közepe után nagy hallgatásba burkolozott, a legénység is részben átalakult és a rengeteg mellék projektnek köszönhetően a dolog csúszott és húzódott, akár a kelt tészta. A hangzás korrekt, a külsőségek pedig bennem olyan hatást keltenek, mintha
Marilyn Manson koncepció a
Behemoth és
Vader féle digitális világgal találkoztak volna –
Marcelo Vasco munka, persze érthető is ez, hiszen nem csak a kiadó (ez esetben a
Soulseller Records), de maga a csapat is nagy áttörést vár a kicsit hazai politikai helyzetre asszociáló címmel ellátott korongtól.
Ami fogad minket, az a black metal durvább, elsőre kompromisszumoktól mentes technikás válfaját mutatja, ami pár hallgatás után megmutatja rejtett dallamait és nem is annyira éles karmait. Zeneileg valahol a
Vital Remains és a
Carpe Tenebrum illetve az újabb
Mayhem-ek között
mozog, a szólók egy része pedig engem a
Morbid Angel birodalmába kalauzol el úgy, hogy a háttérben a már borító kooperáció miatt említett
Vader és
Behemoth húzódik meg, s valahol a lassú és fogós témákban érezni véltem a korai
Ajattara vészjosló halmazait. A riffek, a kiállások és váltások nagy része inkább a death metalokra jellemzően hadakozik, ám a hangzás és az összkép mégis black jellegű, akadnak lassú és igazán gyors darák is illetve elsőre is könnyen vehetjük észre, hogy rengeteg munka és próba áll e mögött a közel egy órás anyagban. A sok pozitívum mellett azt is meg kell, hogy említsem, hogy a
Thornium se csinált új nyarat, fecskéjük pedig csak a komplex mélyrepülés és nagy szárnyalások előhírnöke.
Akit az említett nevek olvasata kellemes élményekkel vértezte fel (mint hatások), az nyugodt szívvel próbálkozzon a részben durva, részben melodikus fekete burjánzással, torzult Isten képpel, technikás vezekléssekkel, s a hihetetlenül eltalált és hangulatos szólókkal!