„…szószátyár tudatomat ércből alakokba önthetem át, életem neszét eltörölhetem feliratokba, testemet stílusba, az idő lagymatag csigavonalait örökkévalóságba.”
/Jean-Paul Sartre - A szavak/

Az amerikai The Howling Void-ról vagy nagyon sokat írsz vagy rövidre fogod a beszámolód, nos én utóbbi mellett döntök. A formációt Ryan hívta életre Texasban 2007-ben, említett művészünk felelős minden hangszerért, hangért és ritmusért, s mellesleg ilyen-olyan projektekben feltűnik még a neve, melyek közül mindenképpen a legkönnyebben emészthető a The Howling Void, bár a kísérletező kedv itt is megvan, ám nem csap át olyan szintre, mint pl. a Normpeterson vagy az Intestinal Disgorge ős-zaj hullámai esetében.


A hangzás tiszta, a külsőség jól sikerültek, melyekhez az 1800-as évek közepén élt orosz festőművész, bizonyos Fyodor Vasilyev képet használtak fel, mellesleg az említett ecsetbűvész fiatalon hunyt el, élete zaklatott volt és rövid, avagy tökéletesen azt a kiégett és szomorú valóságot mutatja, amit a képei, s persze erről szól a The Howling Void második nagylemeze is. Műfajilag a funeral doom szimfonikusabb, érzelmekkel telibb és mély értelműbb kohéziói lesznek a társunk a hosszú és bugyogó hörgéssel kísért gyászmenetben. A dalok többsége 10 perc feletti, de ezt a műfajtól megszokhattuk már, ahogy azt is, hogy felsorolhatnék egy adag nevet, amely hasonló, csak a legkézenfekvőbbet az EA formációt, amit megint csak a Solitude Productions és társai bocsájtottak a világra. Búskomor herceg délceg lován indul meg az ismeretlen tájba ágyazott látomás felé, mennydörgés és eső követi lépteit, s egy gondolat, hogy bevégezze végre azt, amelyet oly régen kezdett már meg. Élete értelme a megértés és az árnyékoktól való elrugaszkodás utolsó fázisa, némi fénnyel és világossággal álcázva a félelem reszkető malmait… Komor és melankolikus haldoklás ez, melyből ha a hörgést és a néhol túlzó gitárokat kivennénk, akkor pihentető és álmodó zenét kapnánk, amely akár egy drámai vagy elkínzott film végén is hallhatnánk. Az értékelés szubjektív, s úgy gondolom ez esetben olyan pontot adok rá, amin lehet egyesek vitatkozni fognak, de nekem kellemes volt ez az elmerülés…