Withered Shades (2010)
„…elpusztíthatatlan testbe költözöm, azután pedig kimérem önmagamat fogyasztóimnak.”
/Jean-Paul Sartre - A szavak/


Nem tudom, ki hogyan van vele, de hazánkban (sőt a világon is úgy globál) működik a skatulyázás, elsőre ítélés, legyen szó emberről, vallásról, politikai identitásról, nőről, borról, megváltásról… ha a hamburgi Ophis logójára nézek nekem sok minden eszembe jut, csak az nem hogy doom-deathben utaznak, elsőre black metalra tippelnék, abból is az okkultabb, elszántabb félére, ám e helyett, mint már említett lassú morajlás lesz a társunk. Ez az egész amúgy az én szégyenem is, hiszen még névről sem ismertem az amúgy 2001 derekán alakult formációt, pedig túl vannak egy demón, egy kislemezen és két nagylemezen is, utóbbi miatt olvasol róluk éppen itt és most a Solitude Productions jóvoltából.

A hangzás, mint minden ilyen stílusú banda esetében mély és ahogy egy jó barátom szokta megfogalmazni az ilyesmit; életről levivős, haha. A lassú témák néhol súlyos középtempóval, kopogó duplázokkal és pár témánál rövidebb ideig old school death metal csépelésbe torkollik. Bár a csapat műfaja a doom-death én mégis olyan hatásokat hallottam ki az egy órás játékidőt is elkerülő anyagból, mint a korai Gorefest, Benediction, Bolt Thrower. Természetesen a gyakran hosszú sodrású akusztikus vezeklések egyike se mutatkozik az említett nevek palettáján olyan komolysággal és intenzivitással, mint az Ophis idei korongján. Haldoklás és feladás pillérei omlanak le itt a réges-régen épült magányos várban, melyet eső mosott és fagy mart, gazdagon felvértezve remek dallamokkal, s valahol a háttérben a nyugalom, mint megnyugvás és feloldás evickél az ember a sorsdöntő hatalmas kövek között. Depresszívvitását a Bethlehem korai anyagihoz tudnám hasonlítani, annyi különbséggel, hogy az Ophis nem zaklatott, inkább zakatoló vonat a Halálba. A háttérben természetesen olyan nevek húzódnak még meg, mint korai Anathema vagy My Dying Bride, de úgy gondolom ezek maguktól értetődő hatáselméleti síkok az ilyesmi doom-deathek halmazában. A külsőségekért Dusan Belohlavek a felelős, a booklet lehangolt koszos egyvelege jól egészíti ki a nem túl életvidám szövegeket, s hogy visszakapcsoljak a kritika elején említett előítéletekre; bizony a borító is inkább black hordára engedne következtetni, mint arra, amiben az Ophis utazik. Remekül összerakott dalok és szépen kivitelezett építkező dallamok lesznek a társunk ebben a hosszas vezeklésben, karöltve az önpusztítás és öngyilkosság minden szegmensével. Erőssége a Withered Shades összképének az a koncepció, mely a doomtól, a deathen át a mizantróp black metalig vezet, rengeteg féle váltással és felvezetéssel, a lendületestől, az intenzív csépelésig, no meg persze egy hatalmas süppedésbe…


…ez a lyuk simán képes lenne elnyelni az emberi lelket, de hallhattunk már ennél mélyebben tátongó űrt is, azért a beszippantás öncélú reinkarnációja ez esetben is élő és magától értetődő!



Ophis_Withered_Shades_2010
Kiadó:
Stílus:
Kriptaszökevény doom-death szemfedő…
Értékelés:
 
Pont
: 9.1 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.The Halls of Sorrow (14:38)
2.Suffering is a Virtue (9:37)
3.Earth Expired (11:32)
4.Necrotic Reflection (15:48)
5.Halo of Worms (12:46)
Írta:
haragSICK
2010. július 8., csütörtök, 19:30
Facebook:
Koncertek
© 2001-2021 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.008 seconds to render
Query failed:
INSERT INTO `session` (
`id`,`user`,`data`,`ip`,`useragent`,`bot`, `rnd`)
VALUES (
'nn2bd62t5h5inbdlsjs1sm7gm4','','szoveg|s:7:\"DGWXHUY\";koncert_helyszin|i:1;groups|a:0:{}language|s:2:\"hu\";lyricsfile|s:12:\"neurosis.php\";lyricsrow|i:1;','3.238.88.35','CCBot/2.0 (https://commoncrawl.org/faq/)','0', RAND()
)

Error: Incorrect integer value: '' for column `femforga_femforgacs`.`session`.`user` at row 1