Túl sok infoval nem kecsegtet a német csapat, amely a meglepő Dinner auf Uranos név alatt alkot. A Rajna-Pfalz szövetségi tartomány fővárosából, avagy Mainzben alakult horda a myspaceük szerint Alternative / Rock / Psychedelic stílusban utazik. A helyzet az, hogy mindez valamennyire találó is, de leginkább a dark post-rock lenne az a halmaz, amibe a hat nóta bátran sorolható.


Azzal a fajta-féle-formájú és tapintású post-rock képződménnyel van dolgunk, amelyben bár szerepet kapnak a billentyűk és klasszikus zenei megoldások, mégis ennek ellenére az alapokat a gitárok adják, melyek szertefolynak, akár csak a melankolikus dallamok és depresszív német szövegek – természetesen zavaróak, szerencsére a zene kárpótol, s itt jegyzem meg a pontlevonás oka, hogy nem instrumentális 50 Sommer - 50 Winter. Éppen e végett jutott eszembe többször is a korong kapcsán a Nocte Obducta 2008-as Sequenzen Einer Wanderung lemeze, de annyira nem elektronikus, s talán egy kicsit mélyebbre is visz. Mellesleg van a két formáció között egyéb kapcsolódás is, az pedig az, hogy a Nocte Obducta túl messze került a black metaltól, így a kiutat a Dinner auf Uranos jelenti, amely egy új név és nincsenek kötelékek. Hatások terén itt-ott megemlíthető a Lacrimosa is, vagy a hazai Quimby durvább fulladásai. Megjegyzem mellékesen, az alternatív a könnyedségéből ered, viszont a pszichedelikus érzést nem igazán adja át, inkább avantgárd, mint a Nocte Obducta.


Összességében kellemes és csodálatos muzsika, amely tartalmazza az építkező kibontakozásokat húzódásokat és érezhető hangulati vívódásokat, amik után hatalmasat lehet zuhanni, hogy aztán a verem aljáról megint lassú penge szántásokkal felkapaszkodjunk önmagunk vagy szerelmünk szívéig, megérintve a lélek tükrét és az elme legsötétebb bugyrait is.