A Formal Logic bemutatkozó demójáról szóló írással elég régi adósságom fogom leróni. De kezdjük némi háttérinfóval.
A csapatot az a Bodor Máté (Lost Symphony, Mytra, Overload, Aeon Zen) hozta össze, akivel már többször olvashattatok interjút az angliai Guitar Institute-ra való bejutása, illetve ösztöndíja kapcsán. Aztán írtunk korábban a Lost Symhony nevű előző bandájának demójáról is. De meg kell említeni az Aeon Zen nevű angol progmetal csapatot is, ahol egy ideig szólógitárosi poszton felmerült Máté neve.
A Flashed Upon névre keresztelt három számos demó egy alakuló csapat műve, melyet nagyobbrészt vendégzenészekkel írt meg és játszott fel a fiatal tehetség. A cél egyértelműen az állandó csapat kialakítása, természetesen a bemutatkozás mellett.
A bemutatkozásra persze nem lehet panasz, hisz a zenekar MySpace oldalának tanúsága szerint olyanok dícsérték az anyagot, mint Bob Katsionis (Firewind) vagy Tom Maclean (To-Mera).
És én is dícsérni fogom (igaz, nem vagyok ekkora név), mivel ez a három dal egyfajta koncepcionális progresszív metal, ami alapvetően bejön nekem. De ezen azért pontosítok, mert manapság ez a stílusmeghatározás nem ad kellő támpontot. Szóval itt a szó eredeti értelmében beszélhetünk progresszivitásról, mert ugyan ismert stílusok (erről később a daloknál írok bővebben) elemeit felhasználva készültek a dalok, azonban érezhető az eredetiségre törekvés meg az újító szándék. Fejlődni persze bőven van még hová. Természetesen a főszereplő Máté és a gitárja, de nem úgy, hogy közben háttérbe szorítja a dalokat, vagy teker ész nélkül. Nagyon is ésszel van ez a demo összerakva.

A Flashed Upon három száma szűken negyed óra, de ízelítőt ad, merre is halad a jelenleg is formálódó zenekar.
A filmzenés bevezetővel induló Endless Sky-t is élvezet hallgatni, de nekem inkább az EP másik két tétele jön be. Már itt is kiemelkedőnek tartom a gitár és a billentyűk összhatását, Mátéék nagyon jól írták meg a részeiket. A hörgős és a "tisztább" énektémák miatt van egy kis dallamos death metal jellege is az egésznek, de ugyanígy érződik a nótákban a klasszikus rock, vagy a neoklasszikus dallamos metal hatása is. Meg van egyfajta neoprogresszív éle is az EP-nek. Szóval folyik még az útkeresés, de az irány jó.
Igen ötletes a Signs gitáros-billentyűs átvezetője, ahol nekem még Jean Michel Jarre neve is beugrott. Az azért hallatszik rendesen, hogy a zenét Máté és Szebényi Dani (ex-H.A.R.D.) szerezték.
A záró Take the Sun az EP leghosszabb dala. Ebben nekem az ének (Pap Marci - Sky Above Heroes) miatt az Amorphis ugrott be, de a zene meg teljesen más irány. A nótában vendégszerepel egy gitár-billentyű szólópárbaj erejéig a görög gitárhős Theodore Ziras és a finn billentyűvirtuóz Risto Kupiainen. Ez már szinte szólóorgia, amit rendszerint nem feltétlenül csípek, viszont itt jól illeszkedik a nótába, így azt kell mondjam még lehet, hogy  hiányérzetem is lenne nélküle.

A felvétel elég jól szól, függetlenül attól, hogy a kapott digitális promo csomag mérete miatt nem a legjobb minőségű mp3 érkezett. Hallani azért, amit kell.

Összességében azt kell mondjam, remek bemutatkozás ez, s a készülő nagylemezhez egy sikeres főpróba, de nevezhetem előzetesnek is. Nekem lealábbis sikerült kedvet csinálni hozzá. A zenekar az anyagot letölthetővé tette, keressétek a MySpace oldalukon. Érdemes!