A
Lost Soul is egy olyan fémzenei halmaz szó volt, melyet előszeretettel vettek fel csapatok, gondolom a kultikus film végett, de most nem is ez a lényeg, hiszen mi a lengyel verzióval ismerkedünk.
Jacek Grecki brutális hordája 1991-ben alakult Wroclawban, mára egyedül ő maradt az eredeti felállásból. A tavalyi nagylemez a negyedik a sorban, s a
Witching Hour Productions nagyon jó munkát végzett, mind külsőségek, mind pedig hangzás terén. Lássuk miből is élünk!
Nekem már volt korábban is a lengyel bagázshoz, így egyértelmű volt, hogy technikás, komplex és brutális dolgot raktak le most is, amely rengeteg féle megoldással öregíti a death metal műfajt és tovább csillogtatja a lengyel brigádot, akiknek volt némi közük a
Relapse és
Earache kiadványokhoz is… Ami amúgy engem meglepett az
Immerse in Infinity-vel kapcsolatban, az a billentyűk és samplerek használata (melyek erősen kozmikus hatást adnak – gondolom a korong koncepciója végett volt rá szükség, s erősen a korai
Nocturnus megoldásait jutatta eszembe) illetve, hogy dallamos, s inkább progresszív és technikás, mint brutális, ami a múlt tekintetében korántsem volt ennyire egyértelműen érezhető. Virtuóz szólókat kapunk és törzsi alapokat, melyek hátterében a késői
Morbid Angel neve tagadhatatlan, s hogy adjak az érzésnek, a minőség terén sem maradnak el vagy le, illetve nem mimézisről beszélhetünk. Nekem sok helyen ugrott be a
Vader illetve a
Brutality stílusa, ahogy a késői
Behemoth és szintén lengyel
Hate.
Kapunk egy adag leállást, s bizony akadnak mesélős, szinte már epikus részletek is, komplex és érett anyag, amelyre majdnem a maximális pontszámot fogom adni. Akinek a death metal nem a halálról, hanem az élvezetről és a szerelemről szól, az nyugodtan próbálkozzon, ja és megint csak a lengyelek a fém nagyhatalmak, haha…