Nem tudom ki mennyit hallott ez idáig az olasz The Foreshadowing névre hallgató fővárosi formációról, de eddig előttem teljes homály tetszelgett velük kapcsolatban. S hogy őszinte legyek, most hogy masszív neonjaikkal elvakítottak, se maradt meg más, csak hogy fáradtan és megtörten a zuhogó esőben a sötét erdőből igyekszem kijutni, elhalad mellettem egy autó, formája átlagos, hangja és külsőségei profik, teljesítménye jó, de semmi olyan, ami arra venne rá, hogy megállítsam és bejussak végre a városba…ahová még a mák tea előtt indulni készültem. Ez már amúgy a The Foreshadowing második anyagja és mellesleg 2005-ben alakultak, stílusuk a gothic-doom, tele érzelgéssel, keserűséggel és a megszokott halmazok felölelésével és újragyúrásával…


…ám hiába szép ez a cipó, laktató és búzában gazdag, az íze túlságosan is emlékeztet olyan emlékekre, melyeket nem ettől a szelettől vártam volna. Korai Paradise Lost, Anathema, My Dying Bride, Katatonia… soroljam még? Szóval, igényes, de ez már annyira tucat, a tátongó mélysége és fájdalma ellenére is, hogy képtelen vagyok komolyan venni, holott ügyesek a srácok, és igényes a produkció, csak mimézis…

Akinek nem volt elég a műfaj másolatainak másolata, az kenje nyugodtan össze az ujjait egy kis indigóval, igaz nem mutat jól az ezüst étkészlet és fehér abrosz mellett a családi ebédbél, na de hát Stinggel se mentik meg és rejtik el a körmök alá süppedt koszt a figyeli tekintetek elől…