Az orosz pagan és black metal scene teljes gőzerővel indul meg, gyakorlatilag nincs olyan hónap, hogy ne keljen foglalkozni a keleti blokk kisebb-nagyobb résztvevőivel. Természetesen, ahogy a hangzás, külsőségek, úgy a zene és a zenészek is változóak, s bár a lengyel és orosz és ukrán mezőny erős szokott lenni, azért akadnak érdekes és kevésbé érdekes produkciók. Nos, a 2005-ben alakult Krasnodar krai horda a pagan és viking black felől érkezik, s azóta a háromfős bagázs kissé megcsappanva csak egy személlyel halad tova az ősi rovások préselte végtelen vizein.
Alvar nevű művészünk hozza a bástyát és a szelet egyaránt üdvözli…
A kiadvány igényes, szép nyomdai munka és a hangzás is a maga scenéjén belül azt hiszem kielégítő, s még azt se lehet mondani, hogy iszonyatosan érződik, hogy egy ember munkája mindez. Ám az azért idegesítő, hogy a weboldala nem megy, és lényegében semmit sem lehet tudni a formációról mélyebb értelemben, gondolok itt biográfiára vagy fotókra. Ez a tavalyi kislemez amúgy a nagy debüt, mellyel igazán várhatott volna még
Alvar barátunk (amúgy 2008 nyarán készültek a felvételek), mert bár korántsem rossz, de sem újító szándék, sem ötlet nem merül fel, csak szépen kielégíti és alkalmazza a műfaj már ezerszer megszokott kliséit. Míg a kezdő
Stormens Sang című tételnek megvan a maga melankolikus mélysége, addig a
Til Valhallen energikus cséplése a második hallgatásra már unalmassá lesz. A
Det Onde Riket remek dallamokkal operál, de lehetne több átmenet és variáns is, s igazából ugyanez a baj az instrumentális címadó dallal is, amely csak úgy elmegy mellettünk, akár a szél vagy a percek… Végül egy
Darkthrone feldolgozással zárja a felemás korongot a 94-es
Transilvanian Hunger-ről. Nem írhatom, hogy rossz lett, de hallottam már jobban is előadva, illetve ha már nem megy jobban, akkor legalább alakítson rajta, hiszen egy erős nóta, mely valójában rengeteg variálási lehetőséget adna, csak onnan tudom, hogy ezt anno mi is játszottuk haverokkal. Na, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a profi külsőségek mögött korántsem korszakalkotó végeredmény várja a viking-pagan blackereket, s legyen ez a végszó is, hiszen nem rossz, csak éppen felesleges. Az, aki ritkaságra vágyik (hiszen biztosan nem több ezer darabszámba nyomta ki az orosz folk-pagan kiadó -
Gardarika Musikk), az tehet egy próbát, de ne számítson semmi egyedi ízre, csak a megszokott humusz szagú keserűségre!