"
Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én;
hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
hogy föld alatt a hazád és a házad,
ugyan hogy érteném."
/
Szabó Magda - Elégia/
Talán egyeseket meglep majd, de a kedvenc
Solitude Productions-ünk nem csak Ukrán és Orosz csapatokkal foglalkozik (ahogy eddig is volt erre már elég ellen példa), hiszen a
Nox Aurea svéd, azon belül is Gothenburg-i csapat. Még se számítsunk valami új keletű
In Flames vagy
At The Gates másolatra. A Västra Götalands lä nevű városkából érkezett csapat tavaly tette meg első komolyabb lépését
Via Gnosis című debütjével, s mellesleg 2005-ben alakultak.
A helyett, hogy a már fentebb említett csapatok mezsgyéjén haladtak volna a
Nox Aurea legénysége, inkább a doom-death megkeseredett világát erősíti, azon belül is elsősorban a
My Dying Bride neve említhető meg, de valahol a háttérben ott vezekel a korai
Crematory illetve
Cemetery, és a
Paradise Lost,
Lethian Dreams és
Bolt Thrower is. Természetesen a több mint egy órás
Via Gnosis nem hoz új nyarat, de még fecskéket se nagyon indít neki a kifutópályán valami friss dologért… ezen nem változtat
Alice Persell művésznő csodálatos hangja sem (így néhol erősen a korai
Theatre of Tragedy vonalon halad a dolog).
Bár azt hiszem a tradicionális elemek miatt nem is akartak ők újítani, egyszerűen létrehoztak egy újabb halmazt, amely fanyarú, keserű, romlottan édes, álmokkal teli, no meg fájdalommal szőtt. A külsőségek a megszokott keserű és haldokló giccsekben tetszelegnek, a klisét leszámítva illik a koncepcióhoz, s a valóban mély szövegekhez. A hangzás is tökéletesen megfelel a műfaj kritériumainak, avagy mélyen szántó és sötéten reszelő riffek hada fogad, amint a lágy billentyűk felhői repedezni kezdenek. Igényes és jól összerakott anyag, amin érződik a tudás is és az hogy érlelve lett, nem elkapkodott, kényszer korong!
Szokványos zárással varrom el a szálakat; avagy aki vevő a doom-death zenékre, az ezzel is tehet egy próbát, ám aki csak érdeklődő és nem a műfaj kegyence, az hagyja nyugodtan tovább úszni a csendes folyón, akár egy falevelet…